mediainfo.hu

Ha egy reklám hülye, akkor annak nagy eséllyel lesz valami következménye. Hála a jó égnek mostanra megvannak ennek a technikai-kulturális feltételei is, mint videó-megosztók, viszonylag óccsó de jó, filmezésre alkalmas kütyük és a reklámokból sajnálatosan hiányzó, de a népekben még azért fellelhető önirónia.

Például néhány napja a Soproni über magyar hirdetése ihletett meg pár vicces kedvű arcot. Magyar valóság ál-sörreklámba oltva arcba be: 

Itt a patetikus eredeti, amiről ugyebár közben az is kiderült, hogy bazi nagy nyúlás: 

Legutóbb ekkorát paródián a MOL-OMV médiacsata kapcsán röhögtem (ez persze tök szubjektív), amikor az OMV lapmutogatós reklámja ihlette meg a népeket.

Az eredeti:

Aztán a vicces kedvű userek népítélete: 

Bónuszként a Közgáz EVK szakkollégiumának paródiája, ami azt reklámozta, hogy Hernádi Zsoltot, a MOL vezérét látták vendégül:

A végére pedig egy olyan reklám, hogy az szerintem parodizálhatatlanul sz*r. Úgy tűnik, tavasszal már futott, de én most ütköztem bele, és majdnem betörtem miatta a tévét. Most komolyan?! Ezért fizetett az ügyfél? Ezt akarta?: 

Aki ezt parodizálni képes, azt kitüntetem...

Az indiai reklámipar a gyorsan fejlődő, mondhatni perspektivikus kategóriába tartozik, dehát a válság keményen megviseli őket is. Úgyhogy az állam úgy döntött, hogy pénzt tol a szegmensbe. Hogy ez mennyire jó piaci szempontból, azon persze lehet vitázni. No de még érdekesebb a támogatás módja meg a miértje. (Melynek fényében a piaci viszonyok emlegetése mondjuk naivitás.)

A WARC tudósítása szerint ugyanis a kormány úgy döntött, hogy megemeli az általa a médiában megjelenő hirdetésekért fizetett listaárakat. Emellett júniusig a 15 százalékos ügynökségi kedvezménytől is eltekintenek.

A dolog háttereként tudni kell, hogy a kormány nevében médiafelületeket vásároló szervezetet elég nagy nyomás alá helyezték a kiadók, mondván, kb. 90 százalékkal ócsóbbér' vásárol reklémhelyeket, mint a magáncégek. Ennek fényében nem is akkora jófejség az önkéntes áremelés.

Emellett némely lapok állítólag megfenyegették a kormányzatot, hogy nem hajlandóak ilyen feltételek mellett a reklámok megjelentetésére. Ez meg elég nagy gáz lenne a hatalmon levőknek, mert nemsokára választások lesznek, és ugyebár kell a reklámfelület. Más kérdés, hogy a lapoknak meg a politikai költésből eredő lóvé.

Szóval a választásokig reklámipari támogatás címszó alatt kellemesen elzsarolgathatják egymást a felek, miközben a magáncégek költése esik. Ennek mértékét a kormány amúgy vizsgálni is fogja, nehogy már "túltámogassa" a reklámipart.

Carol Bartz elég nehéz időszakban került a Yahoo élére. A Jerry Yang-ot váltó szakembert vegyes reakciók fogadták, mert volt aki nem tartotta a szektorban elég tájékozottnak, eredetinek, nagy vizionáriusnak. Mások viszont éppen azért kedvelik, mert erős személyiség és van stílusa. Nemrég jelent meg egy új posztja a Yahoo céges blogján. Persze nem ezen múlik a Yahoo sorsa, de ennek alapján nem egy sótlan nő.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, amit az OMFG írt a Sanoma Újmédia-divíziójának céges blogja kapcsán. A poszt címe: Laza mint a Magyar Közlöny. Ez minden elmond :D No persze, nem akarnám bántani a Sanomát, mert bár tényleg elég formális a cucc, és emiatt nem nagyon blogszerű, mondhatni sótlan, mégis legalább valamit megpróbáltak.

De akkor ott van kontrasztnak mondjuk a Facebook blogja, ahol például Zuckerberg elsőként jelentette be, hogy átlépték a 150 milliós felhasználói számot, ilyen hasonlatra ragadtatva magát, hogy "ha a Facebook ország lenne"...

No meg ott van a Yahoo blogja, s a fentebb belinkelt, Bartz által jegyzett poszt, melyben mellesleg az irányítási struktúra megváltoztatását jelenti be. Consumer Advocacy csoport jön létre, nagyobb hangsúlyt fektetnek a felhasználók támogatására, stb. Közben ír a Yahoo márka bizonytalankodásáról, a negatív visszajelzésekről, és arról is, hogy tisztában van vele, hogy tanulnia kell. Érzésekről is ír, nem csak tényekről.

A szövegben "impressed the hell out of me", "killer product" és hasonló stílusú kifejezések, laza fogalmazás, őszintének tűnő hangnem figyelhető meg. Olyan érzése van az olvasónak, hogy Bartz simán leült a géphez, fogta magát és leírta, mit gondol. Közben persze nyilván árgus szemmel ellenőrizte a PR-es, hogy mi megy "adásba", mégis, a kommunikáció tényleg megszólítja az olvasót, és persze illeszkedik ahhoz a "tökös" imázshoz, amilyennek az új CEO szereti magát beállítani.

Mondjuk az, hogy egy vezető be mer vállalni egy lazább, akár káromkodást is megengedő stílust, mert az hozzá és a céljaihoz jobban illik, illetve képes önkritikusan nyilatkozni, ha arról van szó, első blikkre mindenképpen hatékonyabbnak tűnik, mint sajtóközlemény stílusban blogolni.

Persze itthon a cégek nagy része el sem jut addig, hogy ilyen "közelségbe" engedje a vezetőit. De hogy mér'? Végül is bombázhatnak minket kizárólag közleményekkel. Csak az néha falra hányt borsó. A hivataloskodás meg rohadtul nem növeli a hitelességet. Csak Bartz-osan szólva: "bores the hell out of me".

Nemrégiben olvastam egy érdekes bejegyzést az OJR.org-on Eric Ulken-től. Tulajdonképpen arról ír, amiről már sokan mások is írtak, avagy hogy mit is kellene csinálniuk az újságoknak azért, hogy ne haljanak meg. Mert ugye az az alapgondolat, hogy a nyomtatott lapok üzleti modellje már nem igazán működőképes, viszont az online menekülőútvonal meg még nem az.

Ulken szerint az online üzleti modell gyengeségének oka, hogy a kereslet-kínálat törvényszerűségeit nem veszik megfelelően figyelembe. Sok az eladatlan reklámhely, elsősorban a gyengébb minőségű reklámhely, amelynek egy jelentős része szerinte pusztán abból ered, hogy duplikálódik... multiplikálódik a tartalom különféle utakon.

Példát hoz, miszerint A lap megjelentet egy sztorit, ami aztán megkezdi az útját a neten. B átveszi, C ellopja, aztán D hírügynökség meg saját anyagot készít, amit E, F és a többiek átvesznek. A lapot közben senki vagy alig valaki linkeli be, mint forrást. De ha belinkelné, se biztos, hogy sokat érne vele.

A naaaagy sztorik csábítóak, mert sok-sok ad hoc látogatót hoznak be, és ezzel nő az UV, a PI, a CT és egy halom olyan mutató, ami jól hangzik statisztikailag. No de mennyit ér ez az ad hoc közönség? Nem sokat. Mert a médium alapközönségéhez képest nagyon heterogén, szóval maximum kilóra adható el, de a minősége hirdetői szempontból nem ér sokat. Nem tekinthető valódi célcsoportnak.

Ulken szerint a megoldás az volna, ha a lapok online verziói is szépen redukálnák azon témák és funkciók számát, amelyekkel napról-napra foglalkoznak, s inkább egyedi piacokra és témákra fókuszálnának. Azt javasolja emellett, hogy ne adják könnyen ki az értékes tartalmaikat, és fontolják meg, mennyire éri meg a hírügynökségekkel együttműködni (A CNN például tavaly úgy döntött, hogy nem nagyon, így felmondta az AP és Reuters szerződéseket is. Persze neki "könnyű", fel tudott állítani egy remek kis apparátot helyette).

No, ennyi dióhéjban. Érdemes a fenti linken megnézni az eredeti postot.

Még bizonyára mindenki emlékszik arra, hogy mekkora világbotrányt váltottak ki az egyik dán lap szerencsétlen Mohamed-karikatúrái. Itt az újabb balhé, bár remélhetőleg (feltehetőleg) ebből nem lesznek zavargások és hasonlók. A vád ezúttal rasszizmus, a vádlott pedig a New York Post.

A Media Guardian beszámolója szerint Rupert Murdoch médiamágnás személyesen kért bocsánatot lapja botlásáért. A karikatúrán két zsaru egy megvadult csimpánzot lő agyon. A felirat szerint "Most majd találniuk kell valaki mást, aki megalkotja a következő gazdaságélénkítő csomagot".

Mindez célzás Obama új, nemrégiben aláírt gazdaságélénkítő csomagjára, amelyet az ellenzék és a hozzá közel álló elemzők, médiumok elhibázottnak tartanak, s hevesen bírálnak. A közismerten konzervatív Murdoch is azzal védekezett, hogy a karrikatúra csupán a csomagot kritizálja elhibázottsága miatt. Azt ugyanakkor ő sem tagadja, hogy a dolog nem jól sült el, így - vállalva a felelősséget - elnézést kért azért, mert annyi embert megbántott a lap a poénnal.

Tény, hogy elég olcsó a hasonlat, mert ugye az elnök fekete, és a fekete az nigger, a nigger az majom... Messze vezet az asszociációs lánc, és hát ez abban az országban, amely büszkén választotta meg első színesbőrű elnökét, logikus módon nagy visszhangra talált. Persze főképp a jogvédők aktivizálták magukat, s akadtak, akik a főszerkesztő fejét meg a lap bojkottját követelték.

A New York Post persze bocsánatot kért, ami nem szokatlan eljárás. Az viszont annál inkább, hogy valaki ilyen magasról "szóljon le" lapja ügyében, mint Murdoch tette. De a felzúdulás meg Obama népszerűsége akkora, hogy kénytelen volt. Nem beszélve arról, hogy a képi viccet megalkotó Sean Delonas-t már többször megvádolták azzal, hogy bigott. Ennek meg ugyebár egy fekete elnök vezette Amerikában nem sok babér terem. Egyelőre.

Íme, a "bűnös":

Ahogy a filmek, a híradások és még sok más, minket körülvevő impulzus egyre erőszakosabb és agresszívebb lesz, úgy a jelek szerint a reklámoknál is kitolódik a tűréshatár. Valamikor az intimbetét reklámok kék véres effektjei borzolták idegeinket, mostanra azonban ez valószínűleg annyira mindennapjaink része lett, hogy a gyógyszergyárak elérkezettnek látták az időt a szint megemelésére.

És beléptek életünkbe - és vacsoránkba - a hüvelygombás, aranyeres és prosztata problémás hirdetések. Amúgy is nehéz lenne úgy végignézni egy reklámblokkot, hogy abban ne szerepeljen valami gyógyszeripari hirdetés, a szokásos fejfájás elleni tabletták és egyebek helyett azonban most már nem ügy kiteregetni a mindenféle altáji problémákat.

Ezzel persze nem arra akarok utalni, hogy e nyilvánvalóan létező panaszokra megoldást kínáló termékek ne kapjanak kommunikációs támogatást. De muszáj ezeknek a készítményeknek - részletes anatómiai és elrettentő bemutatókkal - az arcunkba tolniuk magukat? Merthogy a szpotok nézettségi adatai alapján éppen a hüvelygombás, aranyeres és prosztatás hirdetéseket látjuk mostanában a legtöbben. Ami pedig egyúttal azt is jelenti, hogy nagyjából vacsoradidőben. Idilli a kép, amelyben négyfős átlag magyar család fogyasztja fárasztó nap utáni vacsoráját, mondjuk a Barátok közttel a háttérben. És akkor feltűnik egy prosztata-készítményes reklám. Abba már ne is menjünk bele, hogy magyarázzák ki magukat a szülők, mikor ezeknek a reklámoknak a szövegeit kívülről fújó csemetéik mellesleg rákérdeznek: Anya, mi az a prosztata?

Nemrég jött a hír: Michael Phelps füvet szívott egy buliban. Irgum-burgum, sportemberhez nem méltó viselkedés. Persze az ember eleve fenntartással kezeli a sporteredményeket, mert ezeknek - az egyébként nyilván nagyon tehetséges - titánoknak olyan lehet a vérük, mint egy kémiai labor. De ugye azt nem lehet bizonyítani, így a hirdetők dopping ügyben mossák kezeiket (emlékezzünk, a Tour de France tömeges lebukásai és bohózattá válása kellettek ahhoz, hogy a szponzorok egy sportág esetében komolyabban vegyék a kalapjukat).

No, de ebben a kis kémiai laborban a fű már nem fér el, de csak azért, mert rajtakapták Phelps-et, lefényképezték, ez már bizonyíték. Kapott is 3 hónap eltiltást. De mivel ő nem csak sportoló és bulizgató fiatalember, hanem számilliós reklámarc is, ahogy az várható is volt, a szponzorok is elkezdtek mocorogni.

Az AdAge beszámolója szerint a Kellog's máris ejtette a klasszist, magyarán nem hosszabbítja meg a mostanság lejáró reklámszerződést. Nem ez volt Phelps első stiklije a cégnél, szóval viszonylag gyorsan hozták meg a döntést. Ami viszont érdekesebb, a Kellog's nem hosszabbította meg az amerikai olimpiai csapattal fennálló szerződését sem.

Szintén fontolóra vette Phelps sunyiba küldését a Subway, ám végül csupán annyit közöltek, hogy nem repesnek a boldogságtól, csalódottak, de elfogadják Phelps mentegetőzését, és továbbra is terveik vannak az olimpiai bajnokkal. Annyi történik, hogy valószínűleg csúszik az első tévés kampány, amit az úszóval készítenek.

Hogy melyik a képmutató viselkedés a kettő közül, azt nehéz eldönteni, minden esetre nemrég jött ki a Brand Reputation új tanulmánya, melyről a Utalk Marketing számolt be. Eszerint azok a márkák nagyot szívhatnak még ezekben a nehéz időkben, akik jelentős mértékben visszafogják szponzorációs költéseiket. Persze a fenti példákban Phelps balféksége és ennek imázs okai szerepelnek elsődleges megfontolásként, de a Kellog amerikai olimpiai csapatra vonatkozó visszavágása már nem fogható rá erre az ügyre.

Ha pusztán költségcsökkentési okokból egy márka ejti a csapatokat/sportolókat, azt kockáztatja, hogy az eddig hozzá pozitívan viszonyuló sportrajongók elfordulnak tőle. A Kellog mellett nemrég vágta vissza például szponzorációs költését az AIG is, amely a Manchester United mezeiről kerül le. A Brand Reputation arra figyelmeztet: az ilyen lépések elhamarkodásából eredő veszély azóta még nagyobb, hogy a fogyasztói vélemények olyan félelmetesen gyors felületeken terjeszthetőek és oszthatóak meg, mint a közösségi média, a fórumok, a chat szobák.

Épp a napokban bosszankodtam azon, hogy nem tehette azt velünk a Vodafone, hogy cross-cultural betyárpárosa után éppen azt a hülye szpot sorozatát porolta le, amiből nekem már múltkor is csak annyi maradt meg, hogy "te tedd le, nem, édesem, te tedd le"... és az érzés, hogy ha valaki ezt adná elő a jelenlétemben, akkor kislapáttal verném agyon, majd elásnám, és felsóznám a talajt, hogy véletlenül se...! No de a kreatív célja nyilván éppen ez volt: a nyálas szerelmespár feeling kifigurázása. Ettől még fárasztó:

Ellenben sikerült a "hülye szerelmesek" vonalat - számomra - idegkímélőbb irányba eltolniuk. Most jött ez a videó: 

Fókabojtorján, vazz:D A népi kreativitás további elemei itt. Személyes kedvencek: mókusfácán, macipók. Ennyit a hétfő reggeli hülyeségről, most pedig komoruljunk vissza a válság sújtotta magyar (média)gazdasághoz. De azért néha jól jön az oldalon fellelhető muníció:)

Már csak egyet kell aludni, és aztán virraszthatunk jól, ha meg akarjuk nézni a Super Bowl XLIII-at, mert ha jól látom, 23:45-kor kezdődik a közvetítés:/ Idén ugyebár a Pittsburgh Steelers és az Arizona Cardinals játsza az amerikai foci döntőjét. Addig is tekintsünk vissza, hogy a 10 legnézettebb döntőt milyen figyelem mellett játszották a csapatok.

A Nielsen amerikai piacra vonatkozó adatai szerint a nézettségben például a csapatok bázispiaca (szurkolói összetétel), a döntő szorossága, vagy a nézői élmény technológiai értelmű javulása (HD TV) is szerepet játszik.

Ami az idei döntősök eddigi nézettségét illeti, a Pittsburgh két döntővel is szerepel a toplistán. 1996-ban a Dallas ellen több mint 94 millió tévénéző előtt játszottak, ami érdekes mód meghaladja a 2006-os, Seattle elleni meccs nézettségét; ez utóbbi "csupán" 90,8 millió volt.

Felhívnánk még a figyelmet az 1993-as félidei show-ra és Michael Jackson-ra, aki akkor még nem esett atomjaira egy tüsszentéstől;) Tavaly Tom Petty volt a produkció, idén, ha minden igaz, végre elvállalta a műsort Bruce Springsteen. A Super Bowl XXXVIII pedig azzal vonult be a történelembe, hogy a halftime show alatt Janet Jackson jobb melléről Justin Timberlake lerántotta a ruhát. Az ezt követő médiahiszti megmutatta, milyen mélyen hülyék az amerikaiak:) 

No de lássuk a toplistát:

1. New-York Giants - New England Patriots (2008, 97,448,000 néző)

2. Dallas Cowboys - Pittsburgh Steelers (1996, 94,080,000 néző)

3. Indianapolis Colts - Chicago Bears (2007, 93,184,000 néző) 

4. Chicago Bears - New England Patriots (1986, 92,570,000 néző)  

5. Dallas Cowboys - Buffalo Bills (1993, 90,990,000 néző)

Továbbá:

6. Pittsburgh Steelers - Seattle Seahawks (2006, 90,745,000 néző)

7. Denver Broncos - Green Bay Packers (1998, 90,000,000 néző)

8. Dallas Cowboys - Buffalo Bills (1994, 90,000,000 néző)

9. New England Patriots - Carolina Panthers (2004, 89,795,000 néző)

10. Tampa Bay Buccaneers - Oakland Raiders (2003, 88,637,000 néző) 

UPDATE: a csapatok neveit pontosítottam! Köszi:)

A Covalence Ethical Ranking 18 szektor 541 multiját, ezen belül pedig 36 technológiai cég tevékenységét vizsgálta etikai szempontból. "Don't be evil" jelmondat ide vagy oda, a Google még a tech cégekre szűkített első tízbe sem fért be, nemhogy az első helyen zárt volna, mint azt sokan gondolhatták volna a céget övező "etikai habosítás" miatt. Így 2008-ban összesítésben a 64., míg a technológiai cégeket tömörítő listán a 12. lett.

A jelentés azért sorolta ennyire hátra a keresőóriást, mert - a Yahoo-val és társaival karöltve - sugárzó arccal támogatja, de legalábbis elfogadja a kínai online cenzúrát, mert ugye kár lenne kimaradni erről a remekül fejlődő piacról. Emiatt aztán a rangsor három dimenziójában - emberi jogok, fogyasztók informálása, politikusok támogatása - gyengén muzsikált a Gugli.

Hogy ne csak anyázzuk a céget, jól szerepelt viszont a környezettudatosság, a társadalmi hasznosság, a közösségek támogatása terén. Szóval egyáltalán nem olyan gonosz ez a cég, csak éppen nem olyan gáncsnélküli lovag, mint amilyennek az emberek meg a média látni szerette, amíg a kereső feltörekvő fázisban volt. (Cuki, innovatív garázscég...)

A top 10 etikus technológiai cég 2008-ban:

1. Intel Corp
2. Xerox
3. Dell Computer
4. IBM
5. Ericsson
6. Sun Microsystems
7. Hewlett-Packard
8. Motorola
9. Cisco Systems
10. Nokia Corp

A Google tehát a 12., de vigasztalhatja őket, hogy az Apple a 28., a szintén kínai "élmunkás" Yahoo pedig csak a 35., és ha egy hajszállal is, de a Microsoft-ot (13.) is lenyomták. Persze elég nagy csúnyaság lett volna, ha "a Microsoft a Yahoo megszerzésével lenyomja, letiporja a netet, a fogyasztókat és a világmindenséget" típusú Google-nyilatkozatok után a szoftvermamut beelőzte volna őket. Mondjuk amikor a Google próbálkozott a Yahoo-val, a Microsoft ugyanezt nyomta (A fenti fiktív idézetbe a nevek behelyettesíthetőek értelem szerint.) Szóval mindenki monnyon le. A látszatról legalábbis, hogy különösebben érdeklik a fogyasztók. Mármint a pénztárcájukon túli dimenziók is.

Ez itt kérem, a reklám helye. Aki csak teheti, ahogy és ahol teheti, nézze meg a Slumdog Millionaire c. filmet. A nemrég négy Golden Globe-bal jutalmazott - és nem mellékesen tíz Oscar-díjra jelölt - film vázát a nálunk is sokáig népszerű (és talán egyszer még visszatérő?) Legyen Ön is milliomos indiai változata adja, a történet azonban persze sokkal több annál.

Elgondolkodtató, különböző országokban mennyire mást jelenthet egy-egy műsor. Idehaza általános büszkeség tárgya, hogy az ország kis mérete ellenére a nemzetközi átlaghoz képest milyen magas az általános műveltség. Ennek a büszkeségnek vált kiváló terepévé a kvízműsor, amely a nemzetközi átlagnál állítólagosan jóval magasabbra tett kérdéseivel a hazai intelligencia és/vagy lexikális tudás megcsillogtatására adott lehetőséget.

És akkor ott van az indiai változat. Európai és magyar szemmel nézve sok ismeretlen kérdés. A tét azonban nem a helyes válasz, a tét a kitörés. Hogy sok más lehetősége nincs egy származás nélküli valakinek az országban. Pláne ha az illető a nyomornegyedből származó árva. Hogy mégis honnan lehet esélye egy hasonló versenyzőnek a Legyen Ön is milliomos-ban? Kiderül a filmből. Nézzék meg. Érdemes.

1984, Superbowl XVIII. A Los Angeles Raiders 38:9 arányban lealázta a Washington Redskins-t. De - ahogyan azt a ZDNet cikke kis túlzással megjegyzi - ki emlékszik már erre? Ellentétben azzal a képileg és gondolatilag Orwell 1984-ére hangolt hirdetéssel, amivel az Apple berobbant a köztudatba...

Sokan sokat elemezgették ezt a reklámot, amely a Macintosh 1984. január 24-i érkezését harangozta be, és meghirdette a "másság", a különbözőség forradalmát az IT szegmensben. Ahogy a fentebb belinkelt cikkben írják is, igazából az a durva, hogy nem elég nagy és merész kijelentést tenni, miszerint forradalmat csinálunk, hanem az ígéretet be is kell váltani. Az Apple pedig - mára már tudjuk - beváltotta.

Persze akkor még csak bámulta a nép a Ridley Scott rendezte futurisztikus filmet, ám ha addig tudták is, hogy van olyan, hogy Apple, innét a márkanév abszolut új értelmet és dimenziót kapott. Pedig a cég igazgatótanácsa majdnem visszavonta a tévé szpotot, ami amúgy bazi drága volt a maga 900 ezer dolláros költségvetésével. Jól tették, hogy nem tették.

A Los Angeles alázott, a szpot adásba ment, a többi meg már történelem. Idén valószínűleg nem várhatóak ekkora durranások, mivel a válság a Superbowl-on is érezteti a hatását. A hirdetők óvatosak, a döntő előtti blokk még mindig nincsen tele. De ki tudja, azért még reménykedhetünk. Persze lehet, hogy csak negyedszázad múlva kapcsolunk, hogy nahát, ez történelmi pillanat volt.

John Battelle évek óta elkészíti előrejelzését az online médiáról, különös tekintettel a keresőmarketingre. Ami még érdekesebb, hogy év végén szembesíti is magát az év eleji okosságaival:D Nincs ez másképp idén sem: aki a tavalyi szembesítésre kíváncsi, az katt ide, aki pedig az idei előrejelzést szeretné elolvasni, az itt teheti. Addig is néhány kiragadott gondolat:

Battelle szerint a gazdaság enyhülését 2009 utolsó negyedévében lehet először érezni, ez azonban csalóka, mivel az éves összehasonlítás amiatt is jobbnak tűnhet, hogy 2008 Q4 is elég nagy szívás volt. Szóval azt lenyomni nem akkora kunszt, az igazi enyhülés 2010-től kezdődhet meg legkorábban, és aztán még 1-2 év...

Ami az online médiát illeti, Battelle szerint az első félév elég kemény lesz, aztán kicsit jobbra fordulhat. Az is lehet, hogy 2009 első negyede rosszabb lesz, mint 2008 első negyedéve, ami 2001 óta nem látott csúnyaság lenne. Ennek ellenére optimista, mondván: végül tökmindegy mekkora szívás lesz rövidtávon, mert a net ott van, ahol az emberek vannak, a hirdetők meg ott költenek, ahol az emberek megtalálhatóak. Ez meg ugye a net.

A Google csökkenő részesedésre számíthat a kereső piacon, és nagy kihívásokkal szembesül majd, hogy miképpen diverzifikálja a bevételeit. (A sajtós kísérleti bizniszből épp nemrég szállt ki.) Battelle szerint az online médiatér szupersztárja nem feltétlen tud majd megfelelni az elvárásoknak, de azért óriási gondok a tőzsdén nem lesznek, sőt.

A Microsoft sem fog annyira bénázni, sőt, Battelle részvényárai növekedését vetíti előre, ami egy picit merész, de ő arra alapozza mindezt, hogy a szoftveróriás csak abbahagyja végre a vacakolást, és az olyan dolgokra fog koncentrálni, ahol valóban fejlődési út van, mint a termékfejlesztés vagy a disztribúció javítása. Ami a kereső bizniszt illeti, kéne a Yahoo:)

Ha más Yahoo: az előrejelzés szerint össze fog olvadni az AOL-lal, bár mások szerint ennek összeségében nem sok teteje lenne, mivel túl sok áldozattal és kompromisszummal járna. Meglátjuk. Battelle szerint létrejön a frigy, és akkor a Microsoft végre sikeresen lecsap a közös cég immár nagyobb keresőrészesedésére.

A másik nagy szupersztár, az Apple viszont nem néz jó év elé. Az, hogy Steve Jobs nincs velük a nehezebbnek ígérkező első félévben, mindenképpen rossz jel. A nagy vizionárius hiányán túl problémát jelenthet, hogy immár nem lesz elég egy baromi szexi termék a márka túléléséhez, sőt, fejlődéséhez. Kérdés: ki találja ki a következő nyerő lépést? (Egyébként Jobs betegszabija nem csak az Apple-t paráztatta be, a Disney részvényesei is idegesek, mivel úgy érzik, azzal, hogy a betegség híre ellenére ismét az igazgatóság tagjának választották, kissé megvezették őket.)

A nagy hirdetők továbbra sem találják majd a kulcsot a közösségi média megszelidítéséhez (rossz hír ez a közösségi oldalak tulajdonosainak is...), de azért próbálkoznak, és a klasszikus online költések terhére hoznak át erre a területre pénzeket. Van, akinek összejön a dolog, van, akinek nagyon nem. A médiakörnyezet változása miatt kissé (nagyon) összekeverednek az ügynökségi és médiatulajdonosi szerepek. Majd tisztul a kép.

Battelle jó évet jósol viszont a Twitternek, ha és amennyiben képes lesz a szolgáltatásba integrálni a keresést, és abból bevételt is tud majd termelni. Adott az aktív, elkötelezett közösség, egy csomó interakció, kell majd egy algoritmus is. A Twitter olyannyira megerősödik, hogy a Facebook-nak is inkább barátkoznia kell vele, mint versenyeznie a maga terepén. Ha már Facebook: valami durvára számíthatunk tőlük ebben az évben, ami véget vet a tavalyi punnyadásnak.

Év végén visszatérünk erre:)

Amerikában úgy két-három éve a tévé aranykoráról beszélnek. Merthogy jobbnál jobb sorozatok, tartalmak készülnek a kis képernyőre. Nívósabbnál nívósabb színészek (és rendezők, stb.) szerződnek le az egyes produkciókhoz, és egyes lapok megfogalmazása szerint a kanapéra kucorodva tévézni ma már épp olyan értékes „randi”, mint a moziba menni egy jó filmet megnézni.

És ez tényleg így is van. A nézettségi verseny az Egyesült Államokban a legjobbat hozta ki a tévés csatornákból, szinte tobzódni lehet az érdekesebbnél érdekesebb sztorikban. A legjobbakból jó néhány már hozzánk is eljutott, így legalább a felszínt megkapargatva bepillantást nyerhetünk, milyen minőségben tévéznek odaát a tengerentúlon. A kint jelenleg legnépszerűbb tartalmak közül nálunk is látható például az NCIS és a Született feleségek a TV2-n, a Grace klinika és a hamarosan kezdődő A Mentalista az RTL Klubon.

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Az országos adók mellett ugyanis Amerikában komolyan beleszólnak a versenybe a kábelcsatornák, többek közt az HBO és a Showtime. Kicsik és nagyok, mélyebb vagy szórakoztató, de mindenképpen érdekfeszítő és színvonalas tartalmakkal versengenek a nézők kegyeiért. A világon a legvegytisztábban működő piacgazdaságban ezt hozta a verseny a tévés piacon.

Hogy itthon mit eredményez a nézettségi verseny, azt nap mint nap láthatjuk a képernyőn. A minőségről, színvonalról alkosson mindenki döntést maga. Én meg bőszen várok tovább, hátha más tévés trendekkel együtt egyszer ránk is ránkköszönt a tévé aranykora.

Jönnek a statisztikák, hogy ennyi meg ennyi millió klipet töltünk le, töltünk fel, nézünk meg a Kereső Nagytestvér 1,6 milliárdos videós játszóterén. Igazán fantasztikus számok, csak arra vonatkozóan nem sikerült eddig különösebben okos dolgokat kitalálni, hogy hogyan konvertálható a tömeg pénzre.

Vannak különféle gondok, úgymint:

1. A tartalomelőállítók előszeretettel perelik a videómegosztót. Nem lehet egyszerű egyszerre izmozni a Time Warner-rel, Berlusconival, a francia közszolgálati tévével, a Viacom-mal, stb. Kompromisszum: mindazok a kiadók, médiacégek, akik zabosak az illegális tartalom miatt, reklámokat helyezhetnek el az inkriminált videó mellett.

2. A hirdetőket, ügynökségeket néha bosszantja, hogy részben indokolatlan restrikciókkal sújtják a reklámokat (formátum, hossz, stb.) Értem én, hogy imázs, meg nagy, lassú mamut, de ugyebár a tervező a könnyebb felé hajlamos menni, tehát minek nehezítik a dolgát? Kell a pénz, vagy nem?

3. A felhasználók egy részének talán nem tetszenek a változások. Némítgatás, videók tűnnek el, vagy csak Ámerikából lehet nézni őket. Stb. Erről írtak már többen, pl. itt. Kezd elveszni a dolog bája, miközben a YouTube próbál professzionális óriáscéggé válni, amely a hirdetőknek kedvez elsősorban, mivel kellene a pénzük. Csak ugye így a 2.0 jelleg kezd sérülni. Nehéz szitu.

No szóval, az ember kíváncsi rá, merre tart a világ elsőszámú videómegosztója. Mintegy válaszul olvasom itt, hogy napi 32 ezer font ellenében portál take-over megoldásokkal, egész oldalsra kiterjeszthető videókkal, csili-vili bannerekkel lehet a jövőben nyomulni. A Google arra teszi a hangsúlyt, hogy hány kiló (millió) user vehető így meg, míg a tervezők egy része már most megkérdőjelezi a stratégiát, mondván, célzott elérés kéne, nem csak bazi nagy.

Egyik nap meg épp a Harry Potter filmekkel kapcsolatban nézelődtem a Youtube-on. Belefutottam egy reklámmegoldásba. Képes beszámoló:

A videó a Reelz oldaláról származik, mellette Reelz banner.

Aztán három reklám egymás után: Vatera (vegyél könyvet!), társkereső (nem nyert), Equus (Londonban adják, játszik benne a Harry-t alakító színész, kösz, legközelebb.)

A videó végén összefoglalásképpen:

Hát, elég harmatos: magyar online piactér, londoni előadás, csajok a neten. Ennél kicsit több kell majd valószínűleg. Jó, nem belőlünk élnek meg, de ugyebár azzal szoktak érvelni, hogy a web határtalan, és a targetálási lehetőségek is azok. Majd legközelebb.

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója nemrég jelentette be, hogy a közösségi site felhasználóinak száma elérte a 150 milliót. Éljen, éljen! Viszont a tömeg a nagy számok törvénye szerint sok hülyét is vonz. Legutóbb például az olaszok akadtak ki teljesen, miután a Cosa Nostra néhány különösen véreskezű vezérét polírozó "rajongói klubok" jelentek meg a Facebook-on.

A szervezett bűnözés elleni csoportok rögtön riadót is fújtak. Különösen az tölti el őket aggodalommal, hogy a maffiás oldalakon pörgők nagy többsége fiatal. Úgyhogy - tekintettel az olaszok maffiaügyi érzékenységére - komolyan veszik az ügyet, még akkor is, ha a negatív hősöknek mindig is nagy kultusza volt (vonatkozó filmélmény: Született gyilkosok). És hát, fiatalság, bolondság.

Egyesek már odáig mentek, hogy a Facebook-ot is támadják azért, mert hagyja, hogy ilyen csoportok is megéljenek a felületén. Az egyik legkritikusabb nyilatkozó az ügyben Rita Borsellino volt, ami nem is csoda, mivel bíró testvére 1993-ban egy maffiás bombamerénylet áldozata lett. Szerinte a Facebook-nak "önvizsgálatot kellene tartania".

Egyelőre nem nagyon tudják, mit kezdjenek a dologgal, még maguk a maffia ellenesek is megosztottak azt illetően, hogy lehet-e cenzúrát követelni ilyen esetben. Viszont nem kizárt, hogy aki a maffiavezéreket dícsérő oldalakon pörög, az a hatóságok kellemetlenkedésére számíthat. Ez viszont adatvédelmi szempontból necces... többek között.

Mindenesetre az ilyen esetek szaporodása jelzi, valamit kellene végre kezdeni a jogok és felelősségek kérdésével a közösségi térben, mert azzal, hogy mindenki publikálási lehetőséget kapott, egyfelől sok olyan vélemény is szabad utat kapott, amelyek eddig méltatlanul voltak elnyomva vagy elfeledve, viszont milliónyi ámokfutó is rászabadult a világhálóra. Az eddigi szabályozás pedig az új logikájú médiakörnyezeteben finoman szólva sem működőképes.

És végre itt van ismét:) Elkezdődött az amerikai focibajnokság rájátszása. 2009. február 1-jén kiderül, ki nyeri idén a Super Bowl-t. Addig is megy a népi találgatás. Nem csupán a játékról, hanem arról is, hogy a hirdetők mivel rukkolnak idén elő a brutál nézettségű sportesemény kapcsán.

Az amerikaiak ilyenkor nemhogy menekülnek a reklámok elől, hanem még vissza is nézik a legjobbakat a PVR-en és egyéb, egyébként a hirdetők által rettegett, reklámok átugrására alkalmas kütyükön. És a másnapi közbeszéd legalább annyira szól a vicces szpotokról, mint a döntős játékról.

Azt már lehet tudni, hogy idén lesz egy teljesen 3D reklámblokk. Azt is lehet tudni, hogy a 2009-es megjelenés ára elég húzós lett: 3 millió dollár. A reklámidő négyötöde így is még májusban elkelt. Lehet, hogy a néhány, utolsó pillanatra megmaradt reklámhely "csak" 2,9 vagy 2,8 milláért kel(t) el. Na bumm. Szegény NBC:')

No de hogy legyen min szórakozni az idei reklámokig, íme a tavalyi legjobbak:

A Bud Light reklámjaiból kiderül, miért vették ki a sörből a repülésre és tűzokádásra képessé tevő formulát, a FedEx gigantikus, megvadult GPS galambokkal támad, a Pepsi díjnyertes reklámjában pedig - az egyszerre ugráló fiúzenekarokat utálók legnagyobb örömére - Justin Timberlake-et gyalázzák.

Jó szórakozást!

Először is BUÉK minden kedves olvasónak. Vágjunk bele, a (média)élet nem áll meg! Szilveszter táján az ember ugyan erőteljes tudatmódosításon esik át bejgli és pezsgő ügyileg, de azért van, amitől az ünnepek alatt elsatnyult agyú fogyasztó is tágra nyitja a szemeit.

Történt, hogy éppen a TV2-n érte szűk baráti társaságunkat az éjfél, így aztán az órán futó visszajelzés közben feltápászkodva elkezdtünk ráhangolódni a Himnuszra, az újévi fogadalmakra, vagy a "csakazértsefogadokmegsemmit" érzésre. Már csak másodpercek vannak hátra az óévből, majd puff, bevillan a "Csak egy reklám" főcím (szóló szpot - ennek máskor nagyon örülünk, mert azt jelzi, hogy mindjárt folytatódik a filmünk), aztán Digi TV reklám. Vége. Snitt. Jön a Himnusz. Elénekli egy gyerekkórus (az MTV-n évekig az a verzió ment, amiben az volt a legjobb, hogy a háttérben elszállt a kórus feje felett egy denevér vagy mi), mutatják, ahogy a Himnusz végeztével még nevetgélnek egyet a kicsik. Ünnepi hangulat off, majd megint a Digi TV szpot. Ímmár az újévben.

Bazze. Szóval nem is a Himnusszal, hanem a Digi TV-vel mentünk át az újévbe. Most hogy így írok erről, eszembe is jut a HVG december 3-i cikkje digitális témában, melynek súlyosan büntető címe: Be kell digizni. Sőt, ebben a számban volt egy Digi-dugi című cikkük is. Hát ilyen ez.

Mi meg szépen átdigi-dugiztuk magunkat a Digi reklámmal az újévbe. Nem is jó reklám, nem is vicces. De ez van, kicsit Teszkó gazdaságos érzésünk lett, kicsit elment az az egy ünnepi pillanat, mikor minden és mindenki békén hagy. Dehát nem is értem miért panaszkodom, csak egy reklám! És ugye, a médiaügynökség nyilván arra gondolt, olyan pozícióba kéne rakni a szpotot, mikor tuti milliónyian látják, és befogadó állapotban bámulják a képernyőt. Megtörtént. Csak a jóízlés ugye. Meg a mértéktartás. Pedig arra 2009-ben szükség lehet.

Egy marketinges gyöngyszemmel találkoztam ma: új biztosító lépett a piacra, amely kifejezetten házi kedvenceinkre specializálta magát. Hölgyeim és uraim, mit nekünk a világválság, ha egyszer Buksi bármikor elcsúszhat egy jégfolton, Cicónak pedig a fejére eshet a 1,5 kilós Friskies zacskó... hogy más lehetőségekre ne is gondoljunk.

Egyébként a lépést azzal indokolja az April CEE Development, hogy itthon 2,5 millió kutyi és ugyanennyi cica szorul biztosításra. Tény, hogy az állatorvosok bazi drágák, egy részük pedig még fél is ennek örömére az állatoktól (értsd: a macskámtól). No de ilyen embert próbáló gazdasági környezetben piacra lépni egy kiskedvencekre szabott betegség- és balesetbiztosítással... enyhén szólva is merész marketinglépés.

No de most megyek, és megkeresem Cicót. Mérlegelnünk kell a lehetőségeket. Aztán lehet, hogy legközelebb már rózsaszín pólóban, a lakk retikülömből kikukucskálva pózol valamilyen médiás bulin. És akkor eljön Amerika. Mármint a hitelválság után a csillogás is.

Színvonaltalan műsorokkal vádolt csatornák, Győzikét sosem néző értelmiség. Sztereotípiákból és hiedelmekből van bőven a tévés piacon. Az egyik ilyen, hogy a kultúrafogyasztó közönség messziről kerüli a tévénézést, vagy ha bekapcsolja is a készüléket (már ha van neki, ugye?), akkor csakis az éjszakai tudományos-politikai-értelmiségi műsorokba kapcsolódik be. Ami kábé annyira igaz, mint hogy a milliós közönséggel rendelkező Győzikét nem nézi senki sem.

Bizony, bizony, a zenehallgató, könyvolvasó nagyérdemű nemhogy fanyarodik a tévézéstől, de legtöbbjük még az átlag napi négy óránál is többet csüng a képernyőn. Teszi mindezt korántsem a későéjszakai órákban, mint hinnénk, hanem nagyon is főműsoridőben. És hogy mit eszik a tévén a kultúrafogyasztó? Természetesen Barátok köztöt. :)

Újabb, érdekes szolgáltatással lépett a nagyérdemű elé a Google. A Google Flu Trends célja, hogy előrejelezze az influenza járványok kitörését. Szigorúan a "Do no evil" céges jelszó nevében;) Az eü. szolgáltatás a kereső statisztikáin alapul, s egyelőre csak az Egyesült Államokban mutatja meg, hogy milyen az influenza helyzet.

Logikus, hogyha sokan keresgélnek rá olyan kifejezésekre, amelyek a betegségre vagy a gyógymódokra utalnak, akkor a járvány közeleg. Ha meg mindenki mondjuk inkább a Tokio Hotelre és az egzotikus csajokra keresgél rá, akkor értelemszerűen nem aktuális a kérdés.

Mielőtt bárki egy jót röhögne az egészen: a Google a szolgáltatás beindítása előtt még az Amerikai Járványügyi Hivatallal is egyeztetett. A járványügyesek a kereső rendelkezésére bocsátottak egy halom adatot. Ezekből kiderült, amit józan paraszti ésszel is sejteni lehet, hogy bizonyos keresések korrelálnak a járvány kitörésével.

És hát lőn. Most már ilyen is van. Akit érdekel, hogy Wyoming vagy Dél-Dakota prüsszög jobban, kattintson!

Akinek pénzben is számít, nyilván nem a bulvárszerűen kiragadott, megfelelő szögből felnagyított nézettségi példák alapján fog dönteni arról, melyik tévécsatornán is hirdessen. Imázsban viszont nagyon is sokat árthat, hogy számos sajtótermék lassan évek óta a TV2 még nagyon is életben lévő hullája fölött járja táncát.

Nyilván a tömegek számára a nagy adathalmaz nehezen értelmezhető és követhető, de nem véletlen, hogy az AGB Nielsen is rendszeresen kifakad a nézettségi adataiból kifacsart következtetéseket látva. Az olyan címek és kijelentések ugyanis, hogy az RTL Klub „eltemette” a TV2-t, maximum a relativitás elméletének újabb bizonyítására alkalmasak - noha kétségtelenül nagyobb közönséget vonzanak.

Bár az RTL Klub lassan időtlen idők óta piacvezető kis hazánkban, a TV2-t még korántsem sikerült eltemetnie. Legnépszerűbb és leggyakrabban kiragadott műsorai valóban általában nagyobb közönséget vonzanak, mint a velük egy időben futó TV2-s műsorok, ám ez nem jelenti azt, hogy lenyomta volna a versenytársat. Az adatok ugyanis gyakran azt mutatják, hogy a TV2 tartja a formáját, miközben az RTL Klubnak az elmúlt hetekben például leginkább más, kisebb csatornák rovására sikerült növelnie nézőtáborát.

Ettől még a TV2 nézettsége valóban alacsonyabb az RTL Klubénál. Csak éppen olyan ez a harc, mint az üdítőpiacon a Coca-Cola és a Pepsi versengése. A végeredmény úgyis az, hogy a piacon mindkettőre van igény, és nagyon is szépen megélnek egymás mellett.

Azért jó lenne tudni, miért olyan jó halotti tort ülni folyton a TV2 felett.

Még a tavaszi Kamera Hungária alkalmával feszegették a témát kerekasztal-beszélgetés keretében, amely során ugyan levonható tanulságok nem születtek, de Havas Henrik sokatmondóan megjegyezte: egyszerűen azért, mert ebben az országban bármit tárjanak is fel, annak nincs következménye.

Nos, az RTL Klub közleménye alapján van, amikor van következmény, csak épp bár ne lenne:

Közlemény

Az Magyar RTL Televízió Zrt. a demokrácia és a sajtószabadság szempontjából aggályosnak tartja, hogy munkatársát, Polgár Gézát, a Fókusz riporterét egy olyan oknyomozó riport elkészítésével kapcsolatban rabosítják holnap reggel 8 órakor a Gyorskocsi utcában, amelynek során éppen a hatóságok munkáját segítette, és a közvélemény erejével valamint a rendőrséggel együttműködve egy bűncselekménysorozatot leplezett le.

Polgár Géza fél éves oknyomozói munka után a rokkantigazolványokkal való visszaélésekről forgatott, melynek során rejtett kamerás felvételek segítségével mutatta meg, hogyan lehet hamis orvosi papírokkal, önkormányzati dolgozói segítséggel parkolási engedélyt szerezni. A felvételeket, kollégánk még az adásbakerülés előtt leadta az illetékes rendőrkapitányságon, illetőleg feljelentést is tett, melynek nyomán az ügyben nyomozást indítottak. A leleplező felvételek elkészítéséhez kollégánk – a riportban lebuktatott – közvetítő és okmányügyintéző segítségével maga is hamis orvosi papírhoz, és ezáltal, illetve az okmányügyintéző további segítségével mozgáskorlátozottak számára kiadható parkolási igazolványhoz jutott, melyeket a felvételekkel együtt szintén leadott a rendőrségen. Ezért is érthetetlen, hogy a hatóságok – noha a rendőrség maga is ismerte az ügyet és annak hátterét – most
hivatalos személy általi közokirathamisításban való bűnsegédlettel gyanúsítja a Fókusz riporterét – információink szerint ügyészségi indítvány nyomán. Így hasonló elbánásban részesülhet, mint azok, akiknek bűncselekményeinek felderítésében aktívan működött közre.

Meggyőződésünk szerint az a tény, hogy kollégánk a társadalom javát  szolgáló, így arra semmilyen veszélyességgel nem bíró újságírói munkájának eredményeként akár felfüggesztett börtönbüntetés is fenyegetheti, súlyosan sérti a sajtószabadság alapértékeit, és a hazai oknyomozó újságírás létét veszélyezteti.

Magyar RTL Televízió Zrt.

Éppen próbálom magam behozni újságolvasás ügyileg, amivel kicsit elcsúsztam az utóbbi hetek rohangászásában. A minap akadt a kezembe végre a Heti Válasz október 9-i száma. Olvasom benne a "Monitornemzedék" címet viselő cikket, ami praktikusan az idei Internet Hungary beharangozója volt.

Az üzenet: a net rövid időn belül megkerülhetetlenné válik, s a fiatalok "always-on" üzemmódban lógnak naphosszat a hálón, ahogyan csak lehetőségük nyílik. Reggel wiwezés, napközben unalmas órákon wapolás, délután chatelés a haverokkal (akikkel egy órája még együtt izélgatták a mobiljukat a suliban), este guglizás a lecke megírásához. Huhh.

Ez nem eredendően rossz. Engem is megszelidített a net magának. Először az idegenkedés, aztán a csillogó szemű őrület, hogy nemár.... most tényleg a karosszékemben ülve böngészhetem a jamaikai nemzeti könyvtár katalógusát? Aztán az ésszerű szelektálás, a célirányos közlekedés a világhálón...

És újabban az enyhe émelygés a laptopom láttán. Pedig szeretem a netet, csakhogy, mint a cikkben is írják: "A szociológus azt mondja: azért lettek ilyenek [mármint a fiatalok netfüggőek], mert a szüleik nem azt mondták nekik, hogy menjenek ki az udvarra játszani, inkább a kezükbe nyomták a számítógépes játékot."

Minket még leküldtek a játszótérre. Aztán meg jól leszúrtak, mert nem mentünk haza időre;) Volt este meseolvasás is, meg újságok a nappaliban szerteszét. És tévéztünk is, viszont ott ültek mellettünk a szülők, úgyhogy semmi elvadulás. Hogy miről jutott mindez eszembe?

Néhány hete egy szálloda éttermében üldögéltem egy csapat kollégával. Arra lettünk figyelmesek, hogy vagy tíz méterre egy házaspár ül, másfél év körüli gyerekével. A szülők békésen eszegetnek, a gyerek meg ül egy hordozható monitor előtt, és bámulja. Másfél évesen, kaja közben az asztalnál. Mikor igazából semmi nem indokolná, hogy tévézzen.

Szerencsére legalább nem valami öldöklős izét nézett. Csak a Micimackót. Jó öreg klasszikus. De könyörgöm, mér nem egy képes könyvet nézegetett, ami mellett még beszélgetni is lehet? Meg egyáltalán, mi a fenének kell a gyereket egyszerűen kiiktatni, hogy ne kelljen foglalkozni vele?

Az asztalunknál mindenki egyöntetűen azt mondta, a kedves szülőket fejbe kéne verni a számítógéppel, amit pótmamaként installáltak az ebédlőasztalra. De kérdem én, mennyire reprezentatív ez a minta? Hányan rakják a gyerek elé a gépet pótlékul, elvonva őt a valós terű szocializálódástól? És hányan róják meg a "monitoros szülőket" nyíltan, miközben maguk is azzá válnak/váltak?

De nem baj, ezekből a gyerekekből tényleg azok az online hiperaktívak lesznek, akikről a Heti Válasz cikke is írt. A kütyügyártók és a reklámipar nagy örömére.

Ahogy a Slate megfogalmazza, ha Obama nyer, akkor az történelmi jelentőségű. Ha azonban kikap, az is. Csak éppen utóbbi esetben azért, mert kiderül, hogy a média, az Obamát sztároló reklámpiac és a győzelmét jósoló elemzők, újságírók hada kollektívan hülye.

Tény, hogy válság ide vagy oda, az amerikai média-és reklámpiac kapott egy kis haladékot az aggódásra, mivel az Olimpia után az elnökválasztási kampány, s ezen belül is főképp Obama kommunikációja minden eddiginél több csatornán, újszerű reklámeszközökkel és tudatos márkaépítéssel nyomult.

A Mediapost jelentése szerint például amikor Obama legutóbb a Jon Stewart show-ban járt a Comedy Central-on, minden idők legnagyobb nézettségét "hagyta hátra", ami 3,6 millió nézőt jelent. Az előző rekord is a jelölthöz, pontosabban annak feleségéhez kötődött: Michelle Obama október elején 2,9 millió nézőre volt elég.

A CBS arról számolt be, hogy a választási kampány kapcsán gyakorlatilag új életre keltek az esti hírek, amelyek aztán a neten is nagy nézettséget villantottak. A társaság azt mondja, a nézők számát sikerült pénzre váltaniuk, tehát ők maxi elégedettek az izgalmas kampánnyal, ami idén kb 180 millió dollárt hozott nekik.

De ugye az Olimpia lement, és hamarosan az is kiderül, hogy melyik történelmi forgatókönyv jön be Obama szempontjából. S egyben ez azt is jelenti, hogy nincs több haladék, a politikából érkező bevételek elapadása nyomán az elkövetkező hónapokban az amerikai médiapiacnak is szembe kell néznie a válsággal.

Persze eddig sem volt rózsaszín a kép, hiszen a banki költések visszaesése, a fogyasztói bizalom csökkenése és egyéb jelek nem hagyták elfelejteni a válságot. Meg persze tele is harsogták vele a világot. Csak míg Obama és McCain versenyeznek, lehet generálni a hype-ot, el lehet kicsit halasztani a válság parát. Mert a kampány sok szempontból leg. Szóval, van mit mondani róla.

Csak ugye, holnap napirendre kell térniük az amerikai médiacézároknak az idén behúzott politikai reklámdollárok felett. Jövőre nincs se Olimpia, se foci VB, és elnökválasztás se lesz. Ellenben van itt egy nagy, csúnya világválság.