Először is BUÉK minden kedves olvasónak. Vágjunk bele, a (média)élet nem áll meg! Szilveszter táján az ember ugyan erőteljes tudatmódosításon esik át bejgli és pezsgő ügyileg, de azért van, amitől az ünnepek alatt elsatnyult agyú fogyasztó is tágra nyitja a szemeit.
Történt, hogy éppen a TV2-n érte szűk baráti társaságunkat az éjfél, így aztán az órán futó visszajelzés közben feltápászkodva elkezdtünk ráhangolódni a Himnuszra, az újévi fogadalmakra, vagy a "csakazértsefogadokmegsemmit" érzésre. Már csak másodpercek vannak hátra az óévből, majd puff, bevillan a "Csak egy reklám" főcím (szóló szpot - ennek máskor nagyon örülünk, mert azt jelzi, hogy mindjárt folytatódik a filmünk), aztán Digi TV reklám. Vége. Snitt. Jön a Himnusz. Elénekli egy gyerekkórus (az MTV-n évekig az a verzió ment, amiben az volt a legjobb, hogy a háttérben elszállt a kórus feje felett egy denevér vagy mi), mutatják, ahogy a Himnusz végeztével még nevetgélnek egyet a kicsik. Ünnepi hangulat off, majd megint a Digi TV szpot. Ímmár az újévben.
Bazze. Szóval nem is a Himnusszal, hanem a Digi TV-vel mentünk át az újévbe. Most hogy így írok erről, eszembe is jut a HVG december 3-i cikkje digitális témában, melynek súlyosan büntető címe: Be kell digizni. Sőt, ebben a számban volt egy Digi-dugi című cikkük is. Hát ilyen ez.
Mi meg szépen átdigi-dugiztuk magunkat a Digi reklámmal az újévbe. Nem is jó reklám, nem is vicces. De ez van, kicsit Teszkó gazdaságos érzésünk lett, kicsit elment az az egy ünnepi pillanat, mikor minden és mindenki békén hagy. Dehát nem is értem miért panaszkodom, csak egy reklám! És ugye, a médiaügynökség nyilván arra gondolt, olyan pozícióba kéne rakni a szpotot, mikor tuti milliónyian látják, és befogadó állapotban bámulják a képernyőt. Megtörtént. Csak a jóízlés ugye. Meg a mértéktartás. Pedig arra 2009-ben szükség lehet.
