Éppen próbálom magam behozni újságolvasás ügyileg, amivel kicsit elcsúsztam az utóbbi hetek rohangászásában. A minap akadt a kezembe végre a Heti Válasz október 9-i száma. Olvasom benne a "Monitornemzedék" címet viselő cikket, ami praktikusan az idei Internet Hungary beharangozója volt.
Az üzenet: a net rövid időn belül megkerülhetetlenné válik, s a fiatalok "always-on" üzemmódban lógnak naphosszat a hálón, ahogyan csak lehetőségük nyílik. Reggel wiwezés, napközben unalmas órákon wapolás, délután chatelés a haverokkal (akikkel egy órája még együtt izélgatták a mobiljukat a suliban), este guglizás a lecke megírásához. Huhh.
Ez nem eredendően rossz. Engem is megszelidített a net magának. Először az idegenkedés, aztán a csillogó szemű őrület, hogy nemár.... most tényleg a karosszékemben ülve böngészhetem a jamaikai nemzeti könyvtár katalógusát? Aztán az ésszerű szelektálás, a célirányos közlekedés a világhálón...
És újabban az enyhe émelygés a laptopom láttán. Pedig szeretem a netet, csakhogy, mint a cikkben is írják: "A szociológus azt mondja: azért lettek ilyenek [mármint a fiatalok netfüggőek], mert a szüleik nem azt mondták nekik, hogy menjenek ki az udvarra játszani, inkább a kezükbe nyomták a számítógépes játékot."
Minket még leküldtek a játszótérre. Aztán meg jól leszúrtak, mert nem mentünk haza időre;) Volt este meseolvasás is, meg újságok a nappaliban szerteszét. És tévéztünk is, viszont ott ültek mellettünk a szülők, úgyhogy semmi elvadulás. Hogy miről jutott mindez eszembe?
Néhány hete egy szálloda éttermében üldögéltem egy csapat kollégával. Arra lettünk figyelmesek, hogy vagy tíz méterre egy házaspár ül, másfél év körüli gyerekével. A szülők békésen eszegetnek, a gyerek meg ül egy hordozható monitor előtt, és bámulja. Másfél évesen, kaja közben az asztalnál. Mikor igazából semmi nem indokolná, hogy tévézzen.
Szerencsére legalább nem valami öldöklős izét nézett. Csak a Micimackót. Jó öreg klasszikus. De könyörgöm, mér nem egy képes könyvet nézegetett, ami mellett még beszélgetni is lehet? Meg egyáltalán, mi a fenének kell a gyereket egyszerűen kiiktatni, hogy ne kelljen foglalkozni vele?
Az asztalunknál mindenki egyöntetűen azt mondta, a kedves szülőket fejbe kéne verni a számítógéppel, amit pótmamaként installáltak az ebédlőasztalra. De kérdem én, mennyire reprezentatív ez a minta? Hányan rakják a gyerek elé a gépet pótlékul, elvonva őt a valós terű szocializálódástól? És hányan róják meg a "monitoros szülőket" nyíltan, miközben maguk is azzá válnak/váltak?
De nem baj, ezekből a gyerekekből tényleg azok az online hiperaktívak lesznek, akikről a Heti Válasz cikke is írt. A kütyügyártók és a reklámipar nagy örömére.
