mediainfo.hu

Nálunk ott tart éppen a téma, hogy a digitális műsorszórási pályázatokon győztes Antenna Hungária "információt kér" a kommunikációs ügynökségektől, bármit is jelentsen ez.(Leginkább tendert a tájékoztató kampány kapcsán, amire a pályázat kötelezi a győztest átállás ügyileg.) Szóval a digitalizáció halad, lépeget 2012 felé.

Közben a BBC már olyan "luxusra" ragadtatja magát, hogy gael nyelven is digitális szolgáltatásokat indít az MG Alba nevű céggel karöltve. A BBC Alba nevet viselő - tévés, rádiós és online - szolgáltatással a BBC a skóciai gael közösség kedvében kíván járni.

A gael nyelvű digitális adás elindítását az együttműködő felek mérföldkőnek nevezik, és ha belegondolunk, tényleg különleges dolog. A szolgáltatás nemsokára startol, és az első este egy új drámát láthatnak a tévénézők, aztán sporttal, hírekkel, gyerekműsorokkal, szórakoztató és oktató formátumokkal bővül a repertoár.

 

Hát, nem semmi:)

 

Hosszas elhavazódás és szabadságok után újra itt:)

Álmos reggeli hírolvasgatás közben sikerült belebotlanom a DMW-n abba a hírbe, miszerint Obama SMS-ben és e-mailben szeretné a nagyérdeművel tudatni, hogy ki is lesz az alelnökjelöltje. Amióta Clintonné kiesett az elnöki versenyből, azóta az alelnök lehetséges személye van terítéken, no meg persze az, hogy ki milyen új eszközökkel próbál az amereikaiak szívéhez férkőzni. Meg, hogy ki hány millió dollárt költ el reklámra az olimpia n-sugarú körzetében. Mert Obama után a republikánus jelölt is megvette a maga "kis" csomagját. (És közben csendben kúszik fel a közvélemény-kutatásokban.)

A legújabb hír, hogy Obama bejelentette: hivatalosan elsőként sms-ben és e-mailben fogja bejelenteni alelnökjelöltjét azoknak, akik feliratkoznak a szolgáltatásra weboldalán. A lépéssel feltehetőleg a fiatalabb, technológiailag jártas demokrata szavazókat kívánja megnyerni.

A weboldalon az áll, hogy "Barack hamarosan alelnök jelöltet választ, és szeretné, ha te tudnád meg először, ki lesz az." Még hozzáteszi, hogy iratkozzunk fel ma, és akkor e-mailben, sőt, sms-ben értesülhetünk!

A hivatalos bejelentés egyébként az augusztus 25-én kezdődő demokrata konvenció előttre várható. Addig is mindenki tördelheti a kezét. Mondjuk jó kérdés, hányan kapnak majd az inkább gesztus, mint valós értékű lehetőségen. Erről meg a DMW indított szavazást: Te feliratkoznál erre a szolgáltatásra?

Most fut a "Town to Town - Friend to Friend" (kb. Várostól városig - Baráttól barátig) aktivitás is, ami arra megy ki, hogy azok, akik valami mátrix beli hiba miatt nem Fordon furikáznának, lehetőséget kapnak arra, hogy átváltsanak a márkára. Az AutoBlog szerint a gyár arra bíztatja a derék amerikaiakat, hogy passzolják át a verdájukat egy barátnak, kipróbálás végett.

Elsőre az ember felvonhatja a szemöldökét, hogy és akkor mi van... De mint Jim Farley, a Ford marketinges fő-főnöke elmondta, ötéves, és nem öthetes távlatban várnak eredményt a párhuzamosan futó kampányoktól. Azt is megjegyezte, hogy az elmúlt hat évben a Fordnak hat különböző marketing stratégiája volt. Gondoljuk, nem dicsekvésnek szánta az infót. Na de majd most!

Történt, hogy a Média Hungary egyik kerekasztal-beszélgetését az ORTT egyik tagja mellett ülve nézhettem végig. A pódiumon a beszélgető felek között voltak tévések, multiplex pályáztatásra pályázó szereplő és persze a Testület egyik tagja is ott ült.

Kolosi Péter, az RTL programigazgatója felvetette, hogy gondot okoz a honi szabályozás, mert így már a nemtom hányadik csatornát kénytelenek Romániában bejegyzetetni. Hát van egy halom, nem hullatunk könnyeket, de tényleg kérdés, hogy rendben levő-e az a törvény, ami élből sajátmaga megkerülésére ösztönöz.

Az ORTT tag - a közönség derültségére/bosszúságára - azt bírta erre válaszolni, hogy igen, most tényleg szembesül azzal, hogy a törvény problematikus, és ezt át kell gondolniuk. WOW!!! Mi ez, ha nem eredmény, hogy itt és most... Szerintem ez a szervezők álma:)

A mellettem ülő - persze a fenn ülővel ellenpárti - ORTT tag is érzékelte, hogy ez most egy semmitmondó és a kompetencia látszatát nyomokban sem tartalmazó válasz volt, ezért látványos - értsd: 15 sorral arrébb is látható - vergődésbe (röhögőgörcsbe) kezdett. Én inkább elszomorodtam.

Aztán mikor a moderátor azt firtatta, hogy az ORTT mire költi a 800 milliót, amit az átállás támogatására kapott, és a fenn üldögélő tag erre "nem tudom"-mal felelt, akkor a mellettem ülő kollégája telefont ragadott, mert felfedezte magának az SMS falat.

Az SMS fal ekkor nem működött valamiért. Előttem ült viszont az MTI-s kolléga, aki a laptopjából kilógó kábelekkel, fényképezőgéppel, és miegyébbel éppen a helyi illetékes elvtársnak látszott - pedig nem. Innét a mellettem ülő ORTT tag időnként felé sandított "hátha észreveszi végre az SMS-t" felkiáltással. Nem, MTI-s kolléga nem vette észre, ő speciel azzal foglalkozott, hogy feltoljon vagy 80 hírt az eseményről a távirati irodának:)

A beszélgetés közben haladt, a piaci szereplők érdekképviseltek, az NHH higgadt volt, az ORTT a tartalomtámogatásról beszélt. Hát... Azóta azt mantrázom, amit az ORTT új elnöke írt a Média Hungary műsorfüzetének előszavában: eltávolítani a Testületet és a szabályozást a pártoktól... (és közelebb vinni a szakmaisághoz, nemde?)

Persze nem ez az első eset, mikor az embernek sikítani lenne kedve. Kamera Hungária, TV-s kurátorok. "A" kolléga: én vállalkozó elnököt akarok, aki jó menedzser. "B": én meg pont nem. És ebben maradtunk.

Itt járt nemrégiben Luís Figo, a Szentkirályi új reklámarca. Mármint reklámarca itthon, mert a világsztárral kötött szerződés csak a magyar piacra vonatkozik. De ha csak itthon látható a szpot a jóképű focistával, akkor már nem lehetett volna egy magyar világsztárral kampányolni? Főképp, mert mindenképpen sportolót akart az ásványvizes cég, az meg csak tán akad magyar is... Jójó, tudjuk, a lépés a nemzetközi fejlesztést készíti elő, az export növelését, de akkor is túldimenzionált a focista világsztárt szerepeltetni, itthon, szűkkörben...

Nyilván ismét a Szentkirályi féle világverő PR áll a dolog mögött. A sajtó széjjelkürtölte, hogy jön/itt van/itt járt Figo. Írtunk róla, fényképeztük ezerrel. Volt sajtótájékoztató meg lányok-fiúk a hotel előtt, akik autogrammra vártak. Figo mellesleg a szpot elkészítése miatt jött Magyarországra. Arra viszont nem sok szufla maradt. No nem benne, hanem a Szentkirályiban.

Biztos leültek korábban, körbe néztek, ki az akit mindenki ismer, de megfizethető. Olimpia éve van, jó akkor legyen sportoló. Ha jóképű és tehetséges, az persze nagyszerű. Á, Beckham majd legközelebb. Te figyelj, Bélám, mit szólnál Figohoz? Csapunk a kampánynak nagy hírverést. Az se baj, ha maga a szpot már nagyon gyenge lesz. Mondhatni, nincs üzenete.

A szöveg valami ilyesmi: sokat gondolkodtunk rajta, hogy mivel segíthetne egy világsztár a leginkább a Szentkirályinak. Én a szpot üzenetén gondolkodtam sokat. És arra jutottam, hogy a dolog USP-je annyi, hogy Figo. Csak így. Hogy milyen értéket testesít meg a focista, azt csak a sajtótájékozatón mondták el, hogy tisztaság, egészség, küzdőszellem. De ez a reklámfilmben nem jön át.

Figo kék pakolómunkás ruhában nyomul, mosolyog, kacsint, majd a végén parasztosan megtörli a száját. "De jót ittam!" - gondolja. Rémesen nem illik hozzá ez a szerep. Ez a pasi nem ilyen, többek között miatta szerettük meg családilag a portugál focit. Szóval felejtsük is el ezt neki. Öregszik, na! Kell a lóvé a gondtalan öregkorhoz.

Csak azt nem értem, a Szentkirályinak miért érte meg, hogy ennyi pénzből ne hozzon ki semmit? Mert a PR hatás szerintem lecsengett hamar és intenzíven, maradt a nyakunkon egy jellegtelen szpot. A 30 mp-es verzió nem is igazán érthető, a 60 mp-es legalább valamit elárul a reklámfilm hangulatából. De az se sokat segít az ügyön:(

 

Eddig is szerettük a Heineken reklámokat... De ez...:)

 

Heineken - Tennis And Beer - For more of the funniest videos, click here

Jó ötlet volt ez a kínai olimpia? Hülye kérdés, mi? Növekszik.. mit is mondok száguld a kínai gazdaság, mintegy 3 milliárd dollárral dobja meg az esemény a globális reklámpiac növekedését, dinamizálja a sportbizniszt, és a HD technológia olimpiája lesz, meg minden.

Még Steven Spielberget is megnyerték a megnyitó rendezésére. Aztán észbe kapott, és visszalépett. A művészi megalomániát lenyomta az imázsféltés. No mindegy, majd keresnek másik rendezőt.

Közben hápog a NOB, hogy ez nem politikai esemény, szóval kéretik a politikától független értékekre figyelni, mint béke (a háttérben szolídan ölik a Tibet mellett tüntetőket...), a globális szeretet, a tiszta teljesítmény és hasonlók.

Félszemmel néztem a Eurosporton az olimpiai láng meggyújtását. Később hallottam az RTL-en a híradást: mikor a Riporterek Határok Nélkül aktivistái feltűntek, hogy az emberi jogok lábbal tiprása ellen tiltakozzanak a megnyitón, a görög tévé munkatársai azonnal távoli képekre kapcsoltak, a kínai tévé meg olyan ügyes volt, hogy fel se tűnt a nézőknek, hogy tüntetés van.

A francia köztévé most közölte - olvasom az Indexen -, ha cenzúrázni fogják a híradásokat Kínából, például a játékokat kísérő esetleges tüntetéseket, akkor nem közvetíti az eseményt. Miért, mit gondoltak, az az ország, ahol a net jelentős része blokkolva van, majd éppen az évszázad presztízs beruházása alkalmából bíz bármit is a véletlenre?

De nem is kell ennyire messzire menni. Tüntetések? Ugyan. De mi van a "standard" tartalommal? Hogyan tudnak a média munkatársai odakinn rendesen, mondhatni csorbítatlanul tájékozódni pl. a neten? Már csak a szakmai praktikum szempontjából is kérdéses a dolog.

Tulajdonképpen képmutató dolog most bojkottra szólítania bármely nyugati demokráciának. Eddig is tudtuk, mire lehet számítani. A tüntetések meg nem történtté tehetőek a kínai tévében. A nem-szeretem hangok el lesznek nyomva, s közben 3 milliárd dolláros reklámköltés, egy halom beruházás, a márkák és versenyek arzenálja közepette mindenki bámulja a nagyfelbontású képernyőkön még látványosabb játékokat.

Sajnálom a sportolókat. Megérdemelnék, hogy a játékok róluk szóljanak. Ám ez idén pláne nem lesz így. A média meg végül úgyis aszisztál majd ahhoz, ami történik, indításképpen megtették ezt a megnyitón a görög tévé munkatársai. Aki meg nem ért egyet, lengethet zászlót a Riporterek Határok Nélkül aktivistáival. Maximum nem kerül képernyőre. Lesz aki meg szemérmesen lesüti a szemét, és az emberben ott visszhangzik az atlantai olimpia idején, a robbantások után elhangzott mondat: The Games will go on.

Múlt héten a Minőségi Újságírásért Alapítvány sajtó témájú konferenciáján nem egyszer előjött a minőségi újságírás kontra bulvár téma. Erre néhány napja milyen hírlevelet kapok? Arról adott hírt a Magyar Író Akadémia, hogy minőségi bulvár mesterkurzust indít. Tehát nem minőségi VAGY bulvár, hanem minőségi ÉS bulvár. Erre varrjon gombot az ember.

Csak tovább erősödött bennem a tanácstalanság, amit már a konferencia alatt is éreztem. Ott a "fentebb stylt" képviselő újságírók, vitázó felek valahogy magától értetődőnek vették, hogy a minőségi az a "komoly" újságírás, ha lehet még legyen oknyomozó is. Miközben keserűen tették hozzá, hogy manapság bezzeg a minőséget a kattintás, a nézettség, az olvasottság jelenti, és egyéb "hideg" mérőszámok.

Miközben tény, hogy a média egésze (és nem csak a klasszikus bulvármédia - példának okáért nézzék meg mondjuk a Magyar Televízió Híradóját most és 5 évvel ezelőtt) sok - részben elvtelen - engedményt tesz a figyelemért, ergo a pénzért folytatott verseny során, mégsem biztos, hogy értelmes ez az éles, minőség vs. bulvár szembeállítás.

Bajomi-Lázár Péter - igaz, médiakutatóként kívülről kibicelve - azt az álláspontot képviselte, nem biztos, hogy szerencsés a minőséget és a bulvárt szembe állítani. Lehet, hogy a bulvár inkább perspektíva váltás, azaz nem felülről (Pestről, parlamentből, értelmiségből, elitből, stb.) vizsgálja az élet dolgait, hanem alulról. Ez a kutató szerint nem a kétségtelenül hivatalosabb intézményi, hanem az emberi oldalt tolja előtérbe.

Ezzel magában nem is volna gond. Az ún. minőségi újságírás ugyanis sok esetben elefántcsonttoronyba vonulást jelent. Nem egy - hanem két - egyébként remeknek és minőséginek tartott hetilap olvasását hagytam abba már évekkel ezelőtt, mert annyira kifacsartan lilának és életszerűtlennek éreztem, hogy hetilapnak alkalmatlannak bizonyult számomra. Miért kell mindenkinek Proust babérjaira törni? Hello... 30-50 oldalon ki kíváncsi egy halom összekacsintós önreflexív köldöknézésre, már bocs? Főleg közéletinek mondott lapokban.

Ezek a "minőségi" újságok lesz**ják az olvasót. Mert ő úgy tűnik áldozatul esik az önkifejezés oltárán. Tisztára, mint a magyar "minőségi" filmek. Tévedés ne essék, nem lettem Blikk olvasó. Nem azért, mert ne tartanám minőséginek (tök mindegy milyennek tartom), pusztán nem kötnek le a benne sztárolt szereplők, és zavar a legalább részben hihető tartalmak alacsony aránya. (Mondjuk ez a "komoly" napilapokban is zavarni szokott.)

Egyébként igenis szükség lenne közérthetőségre, közelből, emberi oldalról vizsgálódásra. A minőségiek meg sem próbálják, a bulvár meg nem a valóságot vizsgálja, hanem valami konstruált izét, ami megint csak nem húzza ki a vízből a "kisembert", azaz nem segíti a való életben való tájékozódásra, eligazodásra.

Hisz - hogy egyszerű példával éljünk - ki az aki elhiszi, hogy a Mónika showba behívott ötfogú munkanélküliek aránya valóban leképezi a magyar átlagot?! Tényleg ez a (görbe) tükör kell a "népnek"?

A bulvár hibája szerintem nem az, hogy bulvár. Nem az, hogy nem a parlamenttel, Beckettel vagy az irodalomelmélettel foglalkozik, nem is a népszerűsége, hanem az, hogy - hasonlóan a minőségiek nagy részéhez - egy konstruált, totálisan olvasóidegen világot mutat, csak az egyik nagyon messziről, felülről, a másik meg a béka segge alól. És ezzel senki nem kerül közel az olvasóhoz. Senki nem néz a szemébe, miközben hozzá beszél.

Szóval én szívesen vennék több minőségi kiadványt. De nem az elefántcsonttorony féle értelemben. Jó volna a világról érdekes, fontos és élni segítő dolgokat megtudni. Addig is mantrázok: www.csakjohirek.hu ... csak jó hírek, csak jók... No meg bőszen nézem a NatGeo-t, olvasom az utazási magazinokat meg ha belefáradtam Eco-ba, akkor Agatha Christie-t. Na, utóbbi szerző például minőségi ponyva, ha már...

Nesze neked oknyomozás. Az RTL Klub stábja bemegy a Parlamentbe, a folyosókon annak rendje és módja szerint lefilmezi a tilosban dohányzó képviselőket. Az egyik letagadja, amit pedig a saját szemükkel láttak az újságírók és ennek nyomán a nézők, a másik meg a miértre cinikusan azt feleli, hogy azért mert nem gondolta, hogy az RTL-be botlik. Eközben mellesleg éppen szigorítani szeretnék a honatyák a dohányzásról szóló törvényt, kitiltva a bagósokat az éttermekből és más, nem dohányzókat is fogadó helyekről. Úgy tűnik, csak az egyszerű állampógárra vonatkozik mindez.

No de a lényeg, hogy a csatorna odamegy, filmez, bizonyít. Majd megkeresi azt, aki felelősségre vonhatná a tilosban járást, az viszont "nem nyilatkozik". Ahogy nem nyilatkozott például a Marketing & Médiának az utolsó pillanatban lemondva az időpontot az ORTT távozó elnöke, Kovács György sem. A lap kínjában lehozza magukat a kérdéseket. Elég egyoldalú kommunikáció...

Nem állítom, hogy az újságírók mindig a helyzet magaslatán állnának, hogy korrektek, képzettek, hozzáértőek lennének mindannyian. Nem tudnak/akarnak oknyomozni sem, az olyan eset ritka mint a fehér holló. De amikor ilyesmivel próbálkozik mégis valaki, akkor sem történik semmi. Ugyebár sokadszor igazolódik be a követkemények nélküli ország tétele.

Elvárható tőlünk a szakmai korrektség, de hogy csak tőlünk? És hogy ez az "elvárás" az alanyok felől úgy jelentkezik, hogy nem szabad csúnyát kérdezni, nem szabad olyat mondani, felvetni, amitől leolvad a műmosoly?! Nemcsak a politikai-közéleti újságírást sújtja ez a betegség, a szakmai újságírás is majdnem ennyire gáz.

Mivel a valódi disznóságoknak nem lehet utána menni, a valódi kérdésekről nem lehet vitázni, nem csoda, ha a médiumok - magukat is égetve - annyi műbalhét kreálnak, áleseményt dolgoznak fel. Nem kell a politikáig menni rossz példáért, nem kivétel ez alól a mi kis médiás-marketinges közegünk sem. BBC akarok lenni...

Adalék update:

Kőszegi András (BrandFocus) beszélgetést szervez piaci szereplők részvételével a közszolgálatiság modern értelmezéséről. Az apropót az adja, hogy az ORTT szerint nem közszolgálati az MR2-Petőfi Rádió. Ott lesz Bartucz László (Danubius), akinek húsbavágó, hogy hány adó is versenyez a gyengélkedő rádiós piacon és milyen feltételek mellett; Macher Szabolcs ex-OMD, aki nyilván látott már egyet-mást a médiapiacon; Dr. Zachar Balázs, az Audiovizuális Média Kormánybiztosság kormányfőtanácsadója, aki az államot képviseli; illetve Hajós András mert csak.

Kőszegi András hírlevelében az ORTT és az MR2 neve mellett ez szerepel: "köszönik, de nem élnek a közös beszélgetés lehetőségével". Na erről írtam fentebb. Ezek után nehéz komolyan venni ezeket a szereplőket.

Lehet azon fanyalogni, hogy itt semmi nem történik, hogy itt mindenki hülye és nem kreatív és mindenki favágó módra csinál mindent. De egyrészt ez nem igaz - azzal együtt sem, hogy a szokásos fanyalgási paneleken túl tekintve tényleg ráférne a fejlődés a hazai reklámpiacra -, másrészt meg igenis történnek érdekes dolgok.

Például a Mediaedge:cia érdekesnek tűnő átalakítást vitt végbe. Ennek keretében "cross channel implementációs csoportot" hoztak létre. akármi is legyen az:D Na jó, szóval az a lényeg, hogy a médiatervezés lasanként kommunikációs tervezéssé válik, a csatornákat integráltan kezelik, stb. További infó itt.

Az OMD meg a client service-t erősítené, tiltakozik az ellen, hogy excel gyár lenne, úgy mondják, egyre gyakrabban kérnek tőlük BTL ötleteket, vagy akár gerilla, kreatív ötletet is. No meg erősítik a digitális márkákat. Meg erősíteni akarják az insight-ok szerepét a tervezésben. Interjú erről itt.

Közben az Euro RSCG reklámügynökség digitális full service divíziót hoz létre, azaz nem csupán netre hangszerelt kreatívokat gyártanak, hanem digitális stratégiát és online médiaterveket is.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az alapból online ügynökségek milyen módon nyújtogatják csápjaikat. A neo tartalmi divíziót hozott létre. Az Arcus meg újabban a PR felé nyitott. És hát az sem mindegy, hogy egy magát gerilla marketinges ügynökségként deifiniáló, s annak is tűnő csapatra bízza a Subway a teljes körű médiafeladatokat.

Szóval itt már lassan mindenki mindent csinál. Szerintem érdekes lesz ez. Lehet fanyalogni, de azt nem lehet állítani, hogy nem történik semmi. Egyelőre sok a PR gyanús fogás, mert azért a suszter csak a kaptafája mellett marad egyelőre a rohanás-darálás közepette. De a változás tagadhatatlanul elindult, és izgalmas dolgokat hozhat az elkövetkező pár év ügynökségi fronton. A nagyobb verseny még jót is tehet az egyes tevékenységek "klasszikus", bepunnyadt szereplőinek.

Most olvasom az Indexen, hogy Bánó Andrást "letiltották" a képernyőről, mert "indulatosan" beszélt az interjúalanyokkal. Így már értelmet nyert számomra, amit reggel félálomban még nem teljesen vágtam, miszerint a riporter a műsor végén úgy búcsúzott el, hogy nem lesz többet, mert "a köztelevízió egyik vezetője" letiltotta. Azt hittem, ez már megint valami összeférhetetlenségi balhé. (Meg felmerült bennem, hogy mi a szösz, ez is olyan live kiszólás, mint amit Havas produkált Várdy Zoltán ellen, mielőtt eltanácsolták a TV2-től?) De aztán kiderült, hogy egy vizsgálat szerint a riporter éppen a riportalanyokkal nem tudott összeférni. Kellemetlen.

A politikusok közmondásosan hülyék. Pártállástól függetlenül. Bemennek reggel valamelyik csatorna valamelyik műsorába, nyomják a verklit, a kérdéseket nem hallják, a válasz mindig mellé duma. Istenkém, hozzászoktunk. Vagyis, mi nézők, mert úgy tűnik, a képernyősök némelyike nem viseli olyan jól.

Napi hírfalásom évek óta - jobb híján - a Nap-keltével indul, ébredtem én már mindenkire. De az Index cikkben külön kiemelt Karsai esettől én is gyorsan felélénkültem. Álmosan távkapcsolóért nyúl, tévé bekapcs, valami olyasmi hangzik épp el, hogy de a jóisten megáldja magát, hát hogyan lehetne stb. Jé, a riporter. Jé, üvölt az alannyal. Egy sajtpapírra fel is jegyeztem akkor néhány örökbecsű mondatot, de valahová elkevertem. Most meg lehet tekinteni az MTV Videótárában.

A napokban volt arról hír, hogy a Napkeltét megbüntették, mert a Népszava fejléce "indokolatlanul sokáig" látszott, és ez burkolt reklámozás. Vagy mi a szösz. Akkor arra gondoltam, üvöltözni lehet a stúdióban, de arra rögtön lecsapnak, ha egy sajtótermék tovább látszik. De úgy tűnik, mostanában mindenre lecsapnak.

Szóval, feszült idők vannak. Tévés elnökválasztás, népszavazás, mindenféle idegesítő és szorongást keltő események. Bánó András meg mehet pihenni. Kevesebb kiabálás lesz. A műsor nem lesz jobb, se rosszabb. Lehet, hogy nem hírekre kéne eztán ébredni. Van a Bebe TV nevű gyerekcsatorna egész piciknek. Végtelenül lassú és ártalmatlan események láthatóak rajta. Ajánlom mindenkinek, főleg a politikusoknak és a közéleti újságíróknak. Szerintem én is inkább arra fogok ébredni ezentúl.

Jól beharangozták. Különleges reklámfilmet vetített ma este 8-kor az RTL Klub. A Coca-Cola Happiness Factory című 3 perces kisfilmje - a beharangozó szpotokhoz hasonlóan - a reklámblokk részeként ment le. Népszerűsítették köztéri hirdetéseken és persze az RTL-en is.

Le is ült szerintem a nép rendesen a tévé elé. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mennyi volt az annyi. Mármint a nézettség, share, miegymás. Itt is kérem, hárman néztük a Happiness Factory-t körömrágva. Ha már így beizzítottak rá minket.

No szóval, várakozást kelteni igen könnyű. Megfelelni neki már annál nehezebb. Mikor egy mozifilmnek kijáró eszköztárral bombázzák az embert, akkor bekapcsol nála a mozifilmnek kijáró várakozás. Na de három perc alatt bazi nehéz olyat villantani, mint mondjuk a Harry Potter akárhánnyal, vagy nem is tudom.

Persze, tudom-tudom, ez nem film, ez reklámfilm. Ez rendben is volna. És hogy különleges, és hogy három perces. És hogy ez egy integrált megoldás része, holnaptól microsite is épül a szpotra (még egy microsite, még egy promo, rendben).

Mégis... Ha már ekkora hype van egy marketingkommunikációs megoldás körül, akkor maga a filmecske lehetne akár jó is. Jól van, elfogult vagyok, eleve nem hatott meg az automatában sürgölködő szörnyecske bagázs, úgyhogy most sem nyűgöztek le.

No de hogy az egész filmből az legyen a legkarakteresebb jelenet, hogy a kis hős megissza a kólát, böfög két oltárit, amitől kivirágoznak a fák, és el is készül a fincsi nedü (a fószer meg vár és vár az automata előtt a Coke-ra, a csaja már le is lépett filmet nézni...), hát erre azt tudom mondani, hogy Wieden & Kennedy ide, Coca-Cola és amcsi adaptáció oda, de ez egy vacak.

Mert szép és jó, megnéztük ezt a filmecskét, gondolom sokan. De hogy ettől nem sok minden változott meg a népekben a Coke-kal kapcsolatban, az is tuti. Ennél még a jó öreg "Can beat the feeling" érzés is sokkal frissebb volt. Szeretem a Coke-ot, de érzékeny a gyomrom. Szóval próbálom elhessegetni a kólát fakasztó böfögés gondolatát.

A záró kép egyébként a srácot és a lányt mutatja a moziban ülve, a vásznon egy kólás üveg képe rajzolódik épp ki. A moziban viszont az ember szeret üldögélni, utál felpattanni (legalább is az olyan old school egyedek, mint én). Itt meg bumm, vágás, RTL ajánló. Megy tovább a világ. A filmek végéről is mindig hülyén elkapnak a kertévék a nézettség esést elkerülendő (mert kit érdekel a stáblista). Miért lenne ez másképp egy reklámfilmmel, legyen az bár három perces műalkotás, mozi imitáció.

Hát fura egy szerzet volt ez a Coke izé. Továbbra is inkább az ízéért iszom. A szörnyikék meg mehetnek a sunyiba.

Az egyik nap a következő reklámot láttam a metróban elhelyezett képernyőn. Azt hiszem a CBA hirdetése volt, és valami ilyesmi dialógus bontakozott ki a benne szereplő két kislány között:

-Ti is mindig ide jártok?

-Igen.

-Ti szoktatok imádkozni ebéd előtt?

-Á, az én anyukám elég jól főz.

Nos, én ezen meg se rezzentem, kabarévicc retro. Ennyi. Viszont eszembe jutott, hogy a Tesco-t felnyomták karácsony táján a hatóságoknál a Tesco-jézuskás reklám miatt, mondván, rohadt dolog összezavarni a gyerkőcöket ilyesmivel. Akkor arra gondoltam, hogy ez tiszta Amerika. Már annyiban, hogy akkor majd  itt is minden nominális értelemben támadható dolgot betámadnak, beperelnek, miközben az emberi hülyeség a felszínen kevésbé tetten érhetően azért vígan burjánzik a reklámokban és másutt.

Például a fenti reklám az egyik értelmezés szerint simán sértheti mások vallási érzékenységét. Ahogy a Teszkó inkriminált reklámja is. De egy másik olvasat szerint meg egyik sem biztos, hogy túllépi az eü. hatértéket. Elvégre nem a köznapi átlag gondolkodáson alapuló viccekről van szó?

Sőt, a hülyézés sem csúszik el, 100 millába fáj, bár egyébként a média hisztéria nyomán megnőtt forgalom lehet, hogy simán behozta a bünti árát. Közben meg elengednek egy nem klasszikus reklámmegoldást, mert az általa hirdetett filmről nem állított valótlanságot. Tényleg nem, csak minden másról, például tudományos tényekről.

Akkor most mizu? Eszembe jut, hogy Bülbül a blogján korábban felvetette, hogy akkor most kik is ezek a hatóságok és minek alapján kell elhinnie a szakmának, hogy tényleg az általuk meghatározott etikai, szabályozási elvek alapján kell működnie?

Távol álljon tőlem, hogy az MRSZ Etikai Bizottsága, a GVH, az ÖRT, az ORTT és az FBI, a CIA és a KGB ellen bármilyen kifogást hozzak fel. Fontos, hogy működjön a szakmai önszabályozás. Csak amikor az a friss hír, hogy a főtitkárok megegyeztek abban, hogy etikátlan reklámot ne díjazzon egy reklámzsűri sem, akkor felteszem a kérdést: verseny?! Talán egy lépéssel hátrébb lehetne lépni, és magával a létezés valóságával, a reklámok "üzemszerű" működésével kapcsolatban kellene elgondolkodni.

Hogy mi az az etikus? Vagy az etikátlan? Hogy hülyézni nem szabad, áltudományos híreket reklámcéllal terjeszteni igen? Villámgyorsan szaporodnak a nem klasszikus médiamegoldások, és semmilyen normális szabályozás nem készült még rájuk. Hamarosan egy sor chat intrusion, bújtatott reklám, vírusfilm, gerilla aktivitás, hack és miegymás közepén ülünk majd, mert elkerüljük a klasszikus hirdetéseket. Hogy ezekre mi vonatkozik, azt még nem tudni. Ellenben etikátlan reklámot senki ne díjazzon. Egyetértek. Hurrá!

Az előbb olvastam az Indexen ezt a cikket. Egy tudományos felfedezésről szól, miszerint olasz és amerikai tudósok az eddigieknél nagyobb elefántcickányfajt találtak. Az a rémes, hogy a hír első 5 sora után rögtön a Megy a gőzös (most már eszembe jutott a film címe) hipergáz, ősanyás médiahackje ugrott be. Nézegetem a BBC linket, az AFP forrással megjelölt képet, megnyugszom. De ha utólag kiderül, hogy az elefántcickány a Jégkorszak 3. bevezető kampányának része, vagy esetleg a Disney leporolta a Dumbo-t (Dumbo Reloaded), akkor bocsesz, én előre szóltam;) Kialakult bennem a "hack reflex".

Mármint a XLII. Super Bowl. Már csak hármat kell aludni, és éjjel, félkómában lehet drukkolni a New York Giants-nek vagy a New England Patriots-nak. Nos, elfogult vagyok, dehát szeretem az amerikai focit:) A döntő nem csak az Egyesült Államokban, hanem a világ más pontjain is komoly nézettségre számíthat. A világ 230 országában kb. egy milliárd néző kapcsol az amerikai focira a döntő alkalmából, csak az Egyesült Államokban pedig 90 millióan drukkolnak a képernyő előtt!

A nagy díjátadók, mint az Oscar és a Golden Globe mellett tehát ez az egyik olyan esemény, ami nézettségi szempontból komoly kiugrást jelent, és a hirdetők számára tétje van annak, hogy a reklámjuk hogyan szerepel a döntő környezetében. Minden évben nagy figyelem övezi az amerikai szaksajtóban a márkákat: ki hirdet a Superbowl alatt, ki az aki nem, miért nem? Tán visszavonta a reklámját, vagy épp a csatorna mondta, hogy köszöni, nem kér belőle? Mindig van valami botrány...

Idén hónapokkal ezelőtt elkelt a rendelkezésre álló reklámidő 90 százaléka, és néhány napja a Fox azt közölte, hogy ha akadna is még üres idő vagy hely, az elnökjelöltek akkor se próbáljanak meg beférkőzni oda. Szóval garantált kikapcsolódás lesz kitömött hősökkel, félideji show-val (néhány éve Janet Jackson kivillanó (mű?)melléből lett oltári (mű)balhé) és persze reklámokkal.

A hirdetők egy része olyannyira komolyan veszi az óriási nézettségű eseményt, hogy külön szpotot készíttet a Super Bowl alkalmából. Van is tétje a dolognak, hiszen egy jól sikerült reklámot tízmilliók látnak, s a márka így sokak szívéhez kerülhet közel egy csapásra, míg egy rosszul sikerült kommunikációs aktivitás értelemszerűen nagy égés lesz.

Igaz, hogy piszok drága bekerülni hirdetőként a "félistenek" csatájába, viszont a hatalmas nézettség miatt a Brand Channel szakírójának számításai szerint az egy amerikai nézőre jutó reklámköltség mindössze 3 cent. Annál is inkább értékes ez, mert egy kutatás szerint a nép is nagyon élvezi a különleges reklámokat, és 58% azt mondta, inkább maradna le a játék néhány pillanatáról, mint a szpotokról.

A Brand Channel cikkében arról is beszámol, hogy a hétfői munkahelyi beszélgetések nagyrésze sem annyira a játékról, mintsem a reklámokról szól. És most hogy a MySpace együttműködik az eseményt sugárzó Fox-szal a Super Bowl reklámok hosztolásában, mindennek méginkább nyoma marad. A nagy piacra lépéseknek, átpozícionálásoknak, égéseknek...

Tavaly például a Snickers-re zúdult rá a népharag (élen a meleg közösségekkel és az emberi jogvédőkkel), mivel viccesnek szánt reklámjukat, melyben két férfi véletlen összecsókolózik, aztán agresszió lesz a vége, homofóbnak találták. És hát Amerika az ilyen ügyekben nagyon szigorú.

Sokkal pozitívabb példa a Dove-é, ami tavaly sikeresen porolta le az imázsát, és amerikában a döntő alkalmából startolt az az egyébként nagyon szimpatikus kampánya, amely a lányok, asszonyok önbecsülésére helyezi a hangsúlyt a szépségipar általános, műcsajgyártó gyakorlatával szemben.

Különlegességnek számít, hogy idén a P&G is hirdet, méghozzá a Tide márkával jelenik meg az óriáscég. A Super Bowl több évtizedes történetében mindössze két alkalommal reklámozott a P&G, s az is régen volt. Ennek oka, hogy célközönsége főleg nőkből áll, viszont az utóbbi két évben egyre több nő nézi az amerikai focit, szóval próba szerencse.

Na szóval, apa kezdődik....!:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az imázskommunikációjukat szeretem. A szolgáltatásukról inkább a Tékozló Homáron nyilatkoznék;) De azért ez egy szívmelengető B3-as az egyik hetilapból.

A múlt hét végén jött a közlemény, miszerint elindult a független Hir.tv. A hir.tv egy új hírportál, amely idézem:

"nem egy politikai irányzat újabb kezdeményezése, hanem egy teljesen független, önálló, közéleti, politikai hírforrásról beszélünk, amelynek tartalmát - a céggel együttműködő - MTI és más külföldi hírirodák, mint tartalomszolgáltató partnerek biztosítják"

Ezzel kapcsolatban azonban több kérdés is felmerül:

Először is miért olyan nevet választ az új csatorna, amelyet egy másik már gyakorlatilag lefoglalt? Arról, hogy Hir.tv, minden hírek iránt érdeklődőnek feltehetőleg a Hír TV jut az eszébe, amely vállaltan egy adott eszmei és politikai irányzat támogatója és kommunikációs platformja. Hogy szépen fejezzem ki magam:) Kicsit olyan érzés, mintha valaki megjelenne a világpiacon a Koca-Colával, és közölné, ez nem Coca-Cola és nem Pepsi, hanem a harmadik út! Szóval nehéz lesz ez, a márkaépítés elég rögös út lesz feltehetőleg.

Érzik ezt a portál alkotói is valószínűleg, hiszen a nevük, a szlogenjük, a közleményük egésze kísérlet arra, hogy megmutassák, mi nem azok vagyunk. Kérdés, hogy egy médium önazonosságának kialakításához elég azt tudni, hogy mi nem? Arra volnánk kíváncsiak, hogy mi igen.

A hírgyártás emellett drága műfaj. Az MTI és a többi hírügynökség szép pénzeket leakaszt a csomagokért, ugyanakkor a hírversenyhez egy nagy médiumnak édes kevés MTI hírekből élnie, a közlemények feldolgozása sem lehet elégséges magában. Kell valami unikális tartalom, ehhez azonban tapasztalat, beágyazottság szükséges. A függetlenség egyik lényeges eleme talán éppen az, hogy az ember olyan minőségű és erejű apparátussal bír, hogy van lehetősége legalább részben függetlenítenie magát az MTI által formált információs komplexumtól.

Meg ugye, ez a függetlenség is... Lehetséges ez? Főképp politikai, közéleti híreknél? Előfeltétele ez a hitelességnek? Nem egyszerűen akkor korrekt az ember, ha látszik, kinek dolgozik, kikre számít, mit vall, és mivel nem képes azonosulni? Lehet vegytisztának lenni?

Szerintem nem. Ott van az Index, a független szóról, bár nem is nagyon értelmezhető szerintem egy ilyen típusú médium esetében a fogalom, még leginkább ők jutnak eszembe. Nekik viszont mindenről véleményük van, lehetőleg kritikus. Az ő hitelességük alapja nem a vegytisztaság, hanem az, hogy "bevállalják", ha úgy gondolják, Dr. Csernus stílusban is. Aztán eszik, nem eszik.

A hírverseny nő, s mind fontosabb, hogy egy piaci szereplő meg tudja különböztetni magát, szolgáltatásaival, arculatával, hangnemével, ne adj isten, irányultságával. Én egyelőre nem látom, hogy mitől van szükség a piacon erre az új hírcsatornára, de a tulajdonosok biztosan jobban tudják.

Abban valahogy nem hiszek, hogy ezzel meghonosodik a függetlenség. Ha unod a politikát, szerintem ne hírportálokat látogass, hanem mondjuk ezt az oldalt: www.csakjohirek.hu. Nekem bevált.

Ezúttal drazsé formában. Aki az előző bejegyzést szerette, ezt is zabálni fogja. Zebracsíkos zacskó. Nagyon büntet:D

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: http://beta.mommo.hu/

Felesleges is tovább ragozni, további "információ" itt: http://vastagbor.blog.hu/2008/01/18/gyozik_drazse

Tehát a Győzike márkát ezúttal "színes cukor és csokoládé bevonatú kukorica puffasztmány golyóra" is sikerült kiterjeszteni.

Hjajj...

Az alábbi "kreatív" valamelyik metrómegállóban támadott meg. Botor módon arra gondoltam, hogy kivételesen nem parkolok le a mozgóképes - rossz híreket, nagy számú Pannon reklámot és a megkönnyebbülést hozó "kérjük vigyázzon, szerelvény érkezik" üzenetet felvonultató - képernyő előtt, hanem arrébb húzódom. Bár ne tettem volna.

Vajon a megbízó mire adott brief-et? Például úgy hangozhatott, hogy "alkoss nekünk egy kifejezetten hülye, a termékünk szempontjából semmitmondó reklámot"?. Mert akkor a kreatív szakember jó munkát végzett.

 

No, és ezek után visszamenekültem a képernyőhöz, elolvastam az összes áremelős, elbocsátós hírt, megnéztem két harmonikusan kék-fehér mobilszolgáltatós reklámot, és enyhén űzött szemekkel felpattantam a metróra.

A képet egyébként megmutattam petalnak, aki vigyorgó fejjel azt kommentelte, hogy "miért, generikus termék...". Sajnos nem tudta eldönteni, hogy a család arckifejezése vagy a plakátra zsúfolt, tizenöt soros szöveg tetszik-e neki jobban...

Mostanában megszaporodott a médiahackek száma. Többet is beszélnek a "műfajról", no meg ismét újabb esettel gyarapodott a lista, ezúttal Csehországban. A HVG január 12-i számában olvasható, hogy a Ztohoven elnevezésű cseh művészeti csoport gombafelhős performansszal kívánta felhívni a tévénézők figyelmét a média népbutításának veszélyeire. Az üzenet lényege az volt, hogy ne higyj el mindent, amit a média sugall.

Az üzenetet tekintve nincs is gond. Olyan ez, mint a Médiatudor program kis lila vízilovas szpotja, amivel a gyerkőcöket figyelmeztetik ugyanerre. Csakhogy a lila állatkától nem lesz tele a gatyája senkinek, viszont ha a reggeli időjárásjelentés webkamerás felvételének hátterében egy bazi nagy gombafelhő jelenik meg, akkor lehet, hogy leizzad a tévénéző egy picit.

Az eredmény: a Cseh Nemzeti Galéria 333 ezer koronás pénzdíjat adományozott a csoportnak Médiavalóság című performanszáért, az államügyész viszont vádat emelt a csoport ellen rémhírterjesztésért. Erre varrjon gombot az ember.

Persze nem ez az egyetlen "ne légy már hülye!" típusú akció, amiről hallani lehetett. Ha jól emlékszzem, szintén a HVG közölt cikket néhány hónapja az egyik belga tévé médiahackjéről. Szemrebbenés nélkül bejelentették, hogy Belgium kettéválik, megszűnik a királyság. Az emberek közül persze sokan elhitték, telefonálgattak, hogy most akkor mi az igazság. A tévé levonta azt a következtetést, hogy a belgák orbitális hülyék, mert mindent bevesznek kritika nélkül. Zárójeles megjegyzés, hogy a belga állapotokat nézve egyáltalán nem biztos, hogy annyira hackbe illő az ötlet.

Persze, van hogy nem "társadalmi célú/népébresztgető kommunikáció" áll a hack mögött, van hogy simán reklámfogás, mint például az itthon vihart kavart, tavaly szeptemberi ősanya lelet. Kiderült, hogy egy film kampányának részét képezi a tudományos szenzáció. A tudósok háborogtak, én meg azt mondtam, jó oké, és akkor mi van? Speciel fogalmam nincs melyik filmről van szó, az nem maradt meg bennem.

A reklámszakemberek a növekvő kommunikációs zajjal magyarázzák, hogy mind több nem hagyományos megoldást kell használniuk. Ezzel nincs is gond, egyértelmű, hogy a hagyományos tévészpot és társai már nem úgy működnek, mint eddig. Na de azért a törvényesség érdekes kérdés.

Mert például a hagyományos reklámokat ezer felől vizslatják... Fogyasztóvédelem, GVH, ÖRT, MRSZ... stb. Aki hülyén ünnepli a 10. születésnapját, az százmillás bírságot kap például. Aki meg van olyan hülye (mondjuk bank létére), hogy kekeckedik a GVH-val, az milliárdig tornázhatja fel magát.

Még az olyan reklámversenyek, mint az Effie is kikötik, hogy olyan kampány nem díjazható, ami mondjuk GVH büntetést kapott, vagy eljárás folyik ellene valami fogyasztóellenes sunyiság kapcsán. És tessék, ott a cseh példa: egyik nemzeti intézmény kitünteti őket, a másik meg vádat emel.

Szóval, értem én, hogy kell a műbalhé a sikerhez, és értem én, hogy jó célért sokminden megtehető. De például, ha mind gyakrabban álhírekkel szemetelik tele a médiát mondjuk egy film sikere vagy egyéb termék reklámozása érdekében, akkor nem épp ahhoz vezet mindez, hogy a végletekig összezavarják a befogadót? Rövidtávú célért hitelességet. Melyik nyom többet a latban? Persze értékesítési szempontból a minél több, annál jobb elve érvényesül. De a végén nemhogy mindent elhiszünk, de semmit sem (sem tartalmat, sem reklámot). És akkor isten hozott a ló másik oldalán.

Reggeli blogolvasgatás közben akadtunk rá a Global by Design egyik korábbi bejegyzésére. John Yunker arról számolt be, hogy Montenegro már korábban megkapta a jóváhagyást saját TLD-je (top level domain) használatához. 2008 elejétől, azaz mostanság lehet elkezdeni a regisztrációt rá. Hogy mi ebben az érdekes?

Az, hogy az országkód ".me". A blogger már a címben ("Register.me") is utal a domainben rejlő lehetőségekre. De vicces lehet a help.me, a buy.me a gettoknow.me regisztrációja is. A fentiekhez kapcsolódóan mi is hozunk egy példát, ezúttal a romantikus kedvű olvasóknak kedvezve: Hold.me, Thrill.me, Kiss.me....:)

Az Egyesült Államok az ellentmondások hazája. Persze sok országról elmondható ugyanez, de talán sehol nem olyan élesek az ellentétek, mint Amerikában, ahol megfér egymás mellett a legfejlettebb őssejt-technológia kidolgozása és az őssejt-kutatás teljes tiltása.

Hasonló a helyzet a környezetvédelem terén. Valószínűleg nem túlzás, hogy az USÁ-ban kapható a legtöbb környezetbarát termék, ott állnak a legmagasabb szinten a környezetvédelmi kutatások, miközben összesítve az ország az egyik legnagyobb környezetszennyezője a világnak.

A környezetvédelem felkarolása vagy annak teljes figyelmen kívül hagyása - mint oly sok minden más - a legtöbb ember (és vállalat) számára érdek kérdés. Érdekemben áll-e? Jobb lesz-e nekem tőle? (Sok esetben ezért is pattan le a kizárólag közösségi vagy környezeti szempontból közelítő szervezetek kommunikációja az átlagemberekről - de ez már egy másik bejegyzés témája.)

A DM News és a Pitney Bowes legfrissebb felmérése viszont arra mutat rá, hogy a környezetvédelem fordítva, vagyis más érdekek védelmében is felhasználható. A piackutatók arról kérdezték az átlag amerikaiakat, véleményük szerint a DM levelek a keletkező szemétmennyiség mekkora hányadát teszik ki? Nos, a válaszadók fele szerint a kommunális hulladék több mint fele csakis kéretlen reklámlevél lehet.

Nyilván nem tagadható, hogy a DM levelek elkészítéséhez jelentős mennyiségű papírt használ fel az iparág. Mégis, a valóság köszönőviszonyban sincs a kutatás eredményével. (Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal nyilvántartása szerint a DM levelek az Egyesült Államokban keletkező hulladék 2 százalékáért felelősek.) Csak éppen a kérdés megítélésnél működésbe léptek az érdekek. A válaszadáskor vélhetően sokan inkább abból indultak ki, mennyire idegesítik őket a reklámlevelek.

Nyakatekert ez a gondolkodásmód vagy sem, ha pozitív dolog sül ki belőle a környezet javára, ám csapják be önmagukat az amerikaiak. Annyi legalább még kiderült a felmérésből, hogy sokan jobb szemmel néznék a DM leveleket, ha azok újrahasznosított papírra lennének nyomtatva.

Nem éri meg manapság hűségesnek lenni. Az új fogyasztóknak áll a zászló. Különösen a szolgáltatásoknál.

Minden marketing (és mellesleg közgazdasági) törvénynek ellentmondva az új ügyfelekre hajtanak a szolgáltatók, nem törődve a meglévők megtartásával. Ha új ügyfél vagy, olcsóbb az előfizetés, kapsz kedvezményt, hozzád vágnak valamilyen ajándékot, és megköszönik, hogy csatlakoztál a céghez. (De nem kell ezt elmesélni, biztos mindenki ismeri a helyzetet.)

Ha netalántán évek óta kitartasz egy szolgáltatás mellett, akkor viszont nem jár se pacsi, se köszönöm, se semmi... Meg is rökönyödünk hát a fehér holló ritkaságú hűségakciók láttán. Még ha nem is oly nagyszabásúak (az HBO például egy darab plazmatévét és DVD lejátszót sorsolt ki), az ember megörül a lojalitást értékelő gesztusoknak. Merthogy vannak ilyenek is (lásd Aranykártyás program a T-Mobile-nál), csak nem nagyon hallunk róla.

Sokkal nagyobb hangja van a toborzóknak, az újabb és újabb ügyfelekre áhítozóknak. Most már csak az a kérdés, 10 millió embert meddig lehet recirkulálni? Merthogy előbb-utóbb a fogyasztó hozzáállása is megváltozik, és a jutalmazott magatartást felvéve szolgáltatót vált, vagy egyszerűen más nevére iratja át az előfizetést. Hát valahogy így ásunk alá egy újabb (nem csak fogyasztói) értéket...

Ugye ha azt hallottuk régen, hogy "zöldek", akkor mindenkinek rögtön valami gerilla akciót végrehajtó Greenpeace különítmény jutott eszébe, vagy valami hasonló. Aztán gondolták még sokan azt is, hogy ez csak valami hóbort széplelkeknek, miközben a gazdaság szépen halad, fejlődik, mindenki termel ahogy a csövön kifér.

Aztán ahogy kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a világ felgyorsulásával az önpusztítás is felgyorsult, egyre többen és több szempontból kezdtek el foglalkozni a "zöld" témával. Környezetvédelem, környezettudatosság, fenntarthatóság, CSR, bio - egy sor fogalom, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a témához.

És mikor mindenki erről beszélt, és a vállalatok rájöttek, hogy ez egy remek PR fogás, akkor mindenkinek tele lett hirtelen a hócipője, és elkezdett rálegyinteni az egészre, hogy ez vagy valami nagyon lila dolog (lásd környezetvédők), vagy valami nagyon aljas (lásd zöldnek beállítani magunkat, miközben a termékeink mondjuk széjjel szennyezik a környezetünket közel s távol). Most meg talán kezd a dolog valami higgadtabb mederbe keveredni.

Például a legutóbbi Integrált Marketingkommunikáció konferencián Simon András (T-csoport) arról beszélt, hogy szó sincs itt széplelkűségről, a fenntarthatóság üzlet, ergo a vállalat fő célja továbbra is a profit, az azonban nagyon nem mindegy, hogy az üzleti lehetőségeit úgy szerzi-e meg, hogy közben eszébe jut, hogy nem ő van egyedül a bolygón, hanem mondjuk a társadalom, a gazdaság és a környezet figyelembevételével tevékenykedik. Figyelmesnek lenni megéri, mert újabb üzleti lehetőségekhez juthatunk általa, s közben nem vagyunk gonosz vadkapitalisták.

Aztán meg jött az a hír, hogy az Effie idén "zöld" kategóriát is indít. A közleményben vagy háromszor hangsúlyozták különböző módokon, hogy az ökokampány is olyan kampány, mint a többi, hatékonynak kell lennie, látható, azonosítható célokat kell követnie, és itt kérem nem valami széplelkű ügyességet díjaznak, hanem ugyanazt, mint mondjuk egy mosópor kampányánál, hogy hány százalékkal nőtt az értékesítés, és a tervet mennyiben teljesítették túl, és mennyire tűnik ez hatékonynak. Szóval a zöld kommunikáció sem lehet akármilyen, nem véletlen, hogy a nagy presztízsű díj odaítélői elindították a kategóriát, és persze az sem, hogy ilyen szokatlan vehemenciával hangsúlyozzák a követelményeket.

A Brandchannel-en pedig a legutóbbi vitakérdés arról szól, hogy mit jelent majd "zöldnek" lenni 2008-ban (és azután). A hozzászólók többsége a hitelességre helyezi a hangsúlyt, mások pedig azt mondják, hogy elég unalmas, hogy mindenki "zöldül", de ez lassan letisztul, hisz kiderül majd, kinek áll jól a "zöld ruhácska", s kinek nem. Aztán meg önmagában az, hogy egy vállalat "zöld", nem lesz önmagában kommunikációs érv, inkább követelmény lesz, már ha nem akarjuk végleg ledózerolni a bolygót.

Egyszóval, tagadhatatlan, hogy a "zöld divat" tetőzik, és lassan (gyorsan) elindul a tisztulási folyamat is. A fogyasztók szeretik, ha valami "zöld", mert jót tesz a lelküknek a gondolat, viszont azt nem szeretik, ha midnenki ugyanazt mondja, s ha a hitelesség nem ellenőrizhető. Ilyenkor odacsapnak, mert egyre több a tudatos fogyasztó, a vélemény (pláne a negatív) meg gyorsan terjed.

A fentiekből az következik, hogy a környezethez illeszkedő, fenntartható működés lassan elvárás lesz, nem érdem. Mint ilyen, nem lehet egyedüli vagy elsődleges kommunikációs érv, nem lehet megkülönböztető jegy, USP. Úgyhogy jobb meggondolni, mit és hogyan kommunikáljon egy cég magáról a témában. A fogyasztók ugyanis allergiásak az átlátszó hazugságokra, és egyre nagyobb a lebukás veszélye is. Meg ilyesmivel viccelni/csalni több mint hiba - elvégre mégis csak a bolygónk egészségével játszunk.

Újévi első bejegyzés, csapjunk a közepébe:) Persze így január elején szerencsére még nem darál be a honi médiapiac, szóval tekintsünk ki a nagy Ámerikába, mert ugye ott javában készülődik az év legnagyobb politikai/médiashowja, azaz az elnökválasztás. Azon túl, hogy a dolog tétjét nem kell magyarázni a világ sorsa szempontjából, azt is érdekes vizsgálni, hogy miként készül az összecsapásra a média.

Nemrég landolt nálam a The New York Times közleménye, miszerint örömmel tudatják, hogy január 7-től kolumnistáik között tudhatják William Kristolt. Ez például nagy dobás. Kristol apja - mint azt a HVG évvégi duplaszámában is olvashattuk - a neokonzervativizmus egyik atyja.

Maga William Kristol pedig a washingtoni központú Weekly Standard hetilap alapító főszerkesztője (a szintén neokon nagyágyú Norman Podhoretz fiával együtt), emellett a Fox News visszatérő vendég kommentátora, az ország egyik legismertebb politikai elemzője.

Az tiszta sor, hogy a politikusok számára mit jelent a média, mi a tétje a megfelelő médiajelenlétnek, nem beszélve arról, hogy a közösség szava mostmár mind több csatornán megnyilatkozhat, a jelölteket legutóbb már online lehetett faggatni, és senki nem gondolhatja azt, hogy most már csak úgy egyirányúan lenyomhatja a "tutit" a nép torkán.

No de a versenynek van egy másik oldala is. Gondoljunk bele, hogy a mi kis országunkban milyen súllyal kommunikálják például a tévék a szaksajtó felé, hol hányan nézték a tévéostromba csapó zavargásokat, melyik híradást találtuk a leghitelesebbnek, hol mutatták meg ezt vagy azt a felvételt először, ki ért oda elsőként egy rugdosódós-újságíró verős tumultushoz, stb. Ugyanez játszik nagyban (nagyon nagyban...) Amerikában is.

Egy ilyen súlyú esemény kapcsán iszonyatos hír- és véleményversenyt folytatnak a médiumok. Minden olvasó számít, ennyire nagyszabású és megosztó témák kapcsán nagyokat lehet nyerni vagy bukni a jól/rosszul sikerült médiás ténykedéssel. És persze, ahogy a NY Times közleményéből kiderül, Kristoltól éles, provokatív írásokat várnak. Mert ugye a lényeg az érdeklődés mellett minél több vélemény és visszacsatolás kiprovokálása (és ezáltal a letöltésszám meg mindenféle egyéb mutatók égbe szöktetése).

Szóval bár látszólag nem egy komoly súlyú közlemény ez, de érdekes. Mert például jó ez a The New York Times-nak, amely leigazolt egy nagyágyút közírónak. Aztán jó a neokon irányzatnak, ami - legalább is a HVG szerint - újabban a republikánus jelöltek hátán igyekszik visszamászni a "trónra", s most egy nagy presztízsű és még nagyobb olvasottságú médiatermékben tudott elhelyezni egy embert, s jó ez az olvasóknak, mert ízlésük szerint lesz kit jól elküldeni a fenébe/egyetértőleg bólogatni a cikkeihez.

Hát szóval izgalmas év lesz ez a 2008 az amerikai polbizniszben. Ez még csak egy médium egyetlen igazolása volt, de már várom mikor indul be az igazi hírverseny.