Újévi első bejegyzés, csapjunk a közepébe:) Persze így január elején szerencsére még nem darál be a honi médiapiac, szóval tekintsünk ki a nagy Ámerikába, mert ugye ott javában készülődik az év legnagyobb politikai/médiashowja, azaz az elnökválasztás. Azon túl, hogy a dolog tétjét nem kell magyarázni a világ sorsa szempontjából, azt is érdekes vizsgálni, hogy miként készül az összecsapásra a média.
Nemrég landolt nálam a The New York Times közleménye, miszerint örömmel tudatják, hogy január 7-től kolumnistáik között tudhatják William Kristolt. Ez például nagy dobás. Kristol apja - mint azt a HVG évvégi duplaszámában is olvashattuk - a neokonzervativizmus egyik atyja.
Maga William Kristol pedig a washingtoni központú Weekly Standard hetilap alapító főszerkesztője (a szintén neokon nagyágyú Norman Podhoretz fiával együtt), emellett a Fox News visszatérő vendég kommentátora, az ország egyik legismertebb politikai elemzője.
Az tiszta sor, hogy a politikusok számára mit jelent a média, mi a tétje a megfelelő médiajelenlétnek, nem beszélve arról, hogy a közösség szava mostmár mind több csatornán megnyilatkozhat, a jelölteket legutóbb már online lehetett faggatni, és senki nem gondolhatja azt, hogy most már csak úgy egyirányúan lenyomhatja a "tutit" a nép torkán.
No de a versenynek van egy másik oldala is. Gondoljunk bele, hogy a mi kis országunkban milyen súllyal kommunikálják például a tévék a szaksajtó felé, hol hányan nézték a tévéostromba csapó zavargásokat, melyik híradást találtuk a leghitelesebbnek, hol mutatták meg ezt vagy azt a felvételt először, ki ért oda elsőként egy rugdosódós-újságíró verős tumultushoz, stb. Ugyanez játszik nagyban (nagyon nagyban...) Amerikában is.
Egy ilyen súlyú esemény kapcsán iszonyatos hír- és véleményversenyt folytatnak a médiumok. Minden olvasó számít, ennyire nagyszabású és megosztó témák kapcsán nagyokat lehet nyerni vagy bukni a jól/rosszul sikerült médiás ténykedéssel. És persze, ahogy a NY Times közleményéből kiderül, Kristoltól éles, provokatív írásokat várnak. Mert ugye a lényeg az érdeklődés mellett minél több vélemény és visszacsatolás kiprovokálása (és ezáltal a letöltésszám meg mindenféle egyéb mutatók égbe szöktetése).
Szóval bár látszólag nem egy komoly súlyú közlemény ez, de érdekes. Mert például jó ez a The New York Times-nak, amely leigazolt egy nagyágyút közírónak. Aztán jó a neokon irányzatnak, ami - legalább is a HVG szerint - újabban a republikánus jelöltek hátán igyekszik visszamászni a "trónra", s most egy nagy presztízsű és még nagyobb olvasottságú médiatermékben tudott elhelyezni egy embert, s jó ez az olvasóknak, mert ízlésük szerint lesz kit jól elküldeni a fenébe/egyetértőleg bólogatni a cikkeihez.
Hát szóval izgalmas év lesz ez a 2008 az amerikai polbizniszben. Ez még csak egy médium egyetlen igazolása volt, de már várom mikor indul be az igazi hírverseny.
