A reklám- és médiaszakmáról köztudott, hogy nagyon is urbánus. A magyar rögvalóságban ez majdnem úgy néz ki, hogy ha nem Budapesten vagy, akkor nem is vagy a térképen. Persze ez enyhe túlzás, de sajnos nem is annyira... Viszont most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ennyi városi juppit sem láttunk még földet túrni. Persze szigorúan csak virtuálisan.
Van ugyanis a Facebook-on egy olyan alkalmazás, hogy FarmVille. Ennek az a lényege, hogy az ember farmot tud nyitni, és aztán fenn kell tartania. Van szántás-vetés-aratás, lehet csirkét venni vagy ajándékozni, és azt is meg lehet határozni, hogy milyen színű legyen a kerítés. A periodicitás kissé más felgyorsult virtuális világunkban, mint a való életben. Az elvetett növények közül a szaporák 1-2 óra alatt aratásra készek, a lassan érők meg 3 nap alatt. Ha nem aratunk időben, a cucc elszárad, és akkor erről ennyit.
Miután azt tapasztaljuk, hogy környezetünkben, munkatársaink és üzleti partnereink között lassan több lesz a "farmfüggők" száma, mint akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, ránéztünk, mégis hány user nyomul havonta ezen az alkalmazáson. Nos, az aktuális statisztika szerint havi picit több mint 33 millió. Több mint 3 Magyarország. Ilyenkor azért megérzi az ember, miért tesz lelkesen bejelentést Zuckerberg minden újabb 50 millió Facebook-felhasználó (függő) után. És miért van bátorsága az ország-hasonlattal élni, miszerint ha a közösségi oldal ország lenne, akkor hányadik legnépesebb volna. Benne van a top5-ben.
Szóval, így megy ez. Ha valaki azt hallja a kollégájától, hogy "mindjárt aratnom kell", "elszáradt a lóherém" vagy "küldök neked egy tehenet" akkor nyugodjon meg, nem a médiapiaci válságpara ment a kolléga agyára, hanem "csak" farmozik. Hogy hányan teszik ezt munkaidőben, az jó kérdés. Megnéznénk mi azt a statisztikát...:) A Farmville-ben például jól lehet azzal taktikázni, hogy az ember mondjuk napközben lassan érő növényeket vet, amelyeket elég learatni a délutáni meeting után:D Persze nem feltétlen kell a melóhoz igazítani a játékot, lehet fordítva is;)
Szóval, így szippant be a Facebook, felszabadítva a népekben az agrár-tamagochizás iránti vágyat. Szépen lassan függők leszünk, és kiváncsiak vagyunk, hogy az ismerősök közül ki fog először tényleges (azaz nem játszós) pénzzel fizetni egy S-klasse vályuért... Valószínűleg az ilyen jellegű függéseinkből lesz hosszabb távon pénze a közösségi oldalnak. S ha valakinek kétségei vannak, hogy a "közösség mániás" marketingesek miért tépik a szájukat a Facebook és társai kapcsán, meg tolják át a pénzt ide, azoknak melegen ajánljuk a FarmVille-t. Saját bőrön megtapasztalható a hatásmechanizmus.
Persze a kétkedésnek itt is rögtön helye van: meddig tart ki egy alkalmazással kapcsolatban a rajongás, mikor unja el az ember a saját függését, milyen gyorsan képes a divatot/vírust elterjeszteni kapcsolati hálóján, mielőtt beleun, stb. Releváns, fontos kérdések. Egyelőre bizonytalan válaszokkal. Persze ezen a legtöbb márka ráér még gondolkodni, nekik még az alapokig kéne eljutni, hogy milyen is a vonzó, idevágó tartalom, ami követőket tud szerezni. Mert itthon még ennél a fázisnál tartunk. BTW, a honi helyzetről írtunk is egy cikket. Alapozó jellegűt, mert itthon - akár tetszik, akár nem - még itt tartunk.
És hogy mit akartunk mindezzel? Semmit, csak "akartunk róla beszélni". Ahogy a függőknél szokás.
