Az AdAge-en találtam péntek délutáni, ebéd utáni félálmomban egy cikkecskét. Ezúttal nem reklám, nem média, hanem HR témában írtak. Mondjuk, amekkora a fluktuáció a reklámiparban, nem eltévedt az írás...
A cikk szerzője azzal a felütéssel kezdi, hogy egyszer egy általa nagyrabecsült alkalmazottja úgy mondott fel, hogy ő éppen a földteke túlfelén volt. Az illető úgy vezette fel telóban, hogy "tudod, mennyire szeretlek...". Ez tök jó, csak azonnal kilógott a lóláb, és persze tudta, hogy most az jön, hogy "DE lelépek". Alkalmazottja nem vállalta a szemtől-szembe felmondást, ami annak fényében ultra gáz, hogy állítólag kedvelte mentorát-főnökét.
No, Erika Weinstein éppen ezen élménye kapcsán ír néhány apró tanácsfélét. Szóval, ha az embert nem rúgják ki, nem építik le eleve a világválságra vagy bármi másra hivatkozva, de ő mégis menne, nem árt megfogadnia az alábbiakat. Tudom, tudom, mindez evidens, de a legtöbbeknek mégsem sikerül elegánsan megoldani. Szóval:
1. Az időzítés nem mindegy. Szarban hagyni az előző munkahelyet és a kollégákat mondjuk egy éves prezi előtt nagyon nem oké. Ja, és a legjobb nap a felmondásra állítólag a péntek, mert a hétvégén mindenki jól lenyugodhat.
2. Ha dolgod van még az előző munkahelyeden, akkor fejezd be. Többnyire az új munkáltató szeretné, ha frissen megszerzett alkalmazottja rögtön és azonnal kezdene nála, de az ilyen nyomásnak adott keretekig érdemes ellenállni. Ha lezárod az előző helyen esedékes feladatokat, akkor - bár nyilván nem fog repesni a késedelem miatt - láthatja, hogy hűséges, lojális, alapos, stb. emberke vagy. Még ott se vagy, és már előre be tudsz vágódni:D
3. Mindig csak szemtől-szembe. Egy meeting például méltó és illő alkalom lehet. De ez a telefonos "tudod, hogy izémizé, DE..." kb. olyan, mint sms-ben szakítani. Béna és tiszteletlen.
4. A munkád során összegyűlt névjegykártyákat viheted, de azért a vállalati laptop marad... Kell magyarázni? Lopni csak mértékkel:D Ami a vállalaté, azt ne nyúld le. (Más kérdés, hogy a vállalatok nagy része meg azügyben van tévedésben, hogy a munkavállaló lelke vajon kié...)
5. Ha nem tudsz jót mondani, inkább nem mondj semmit. Az ember többnyire azért távozik valahonnét, mert szép volt, jó volt, elég volt. Nyilván akadtak konfliktusok is. De ez még nem ok arra, hogy az ember kibeszélje a régi munkaadóját, vagy rosszat mondjon róla. Pláne nem az új helyén. Ezzel ugyanis rögtön azt a képet állítod ki magadról, hogy szarkeverő vagy és kicsinyes.
Szóval búcsúzni csak szépen. Ha az ember gázul adja elő a távozást, az nem csak visszafelé veszi ki magát rosszul, hanem előfordulhat, hogy a rosszhírünk ezentúl előttünk jár.
