Mostanában üldöz a blog téma. De ezt kivételesen nem is bánom. (Ez is egy blog, a "hely szelleme" is kötelez;) Pedig az utóbbi hónapokban a web2.0 vagy épp a blog kifejezés kiejtése nélkül nem hangozhatott el előadás.
Itt mindig forradalom zajlik és a hagyományos média meg ilyen-olyan. Bár 2005 óta már több blogom is volt (s mindet szerettem, mint holmi háziállatot), kezdtem magam lassan "1.0-s reakciós csökevénynek" érezni, mert nem éreztem a felbuzdulást, és nem tudtam-tudok univerzális gyógyszert látni a web2.0-ban, a média2.0-ban vagy a [helyettesítsen ide bármit] 2.0-ban.
Mikor már végképp kezdtem túladagolódni, szerencsére a kezembe akadt végre az itthon hónapok óta olvasásra várakozó Blogvilág című könyv. És akkor szépen elkezdtem olvasni a blogról. Fotelben ülve, könyvillatot érezve, hála istennek jó messzire a képernyőtől. És kellemes csalódás volt. Naná, hisz most ez nem az a - sajnos inkább jellemző - helyzet, mikor "blogol-blogoltalan" "akar beszélni" a Témáról, hanem válogatott szakemberek fejtették ki a gondolataikat.
Szóval ez egy higgadt könyv. Lelkesedéssel, de kérdőjelekkel, talánokkal és nemekkel együtt. És persze fából vaskarika. Hiszen érvelnek a blog, s a web2.0/média2.0 nyújtotta publikációs szabadság mellett, de közben ez egy zárt "rendszer". Szűrt tartalom. Klasszikus médiatermék. A korábbi paradigma jegyében született professzionális tanulmány gyűjtemény. De nem baj. Én ezt nagyon szeretem. A papír fegyelmez, higgadttá tesz, a linearitás kerete összeszedettségre kényszerít.
És persze - egyetértve a könyvben írtakkal - nincs itt választási helyzet. A blogger nem ellenség, de nem is újságíró. Ő csak egy másfajta nyilvánosság, s annak másfajta formálója. De ez még nem jelenti a média1.0 végét. Ne is jelentse!
Gondoljanak csak bele, ha számolatlanul kéne olvasni például a blogokról a neten vagy bárhol. Na nem. Nekem nagyon is megkönnyítette a dolgom a kiadó azzal, hogy szépen könyvformába öntötte ezeket a véleményeket. No, ezt csak a média1.0 teheti meg. Szóval, a lelkesedés jogos, de revolúcióról (paradigmaváltásról, brrr) beszélni szerintem túlzás. Jó lesz az evolúciónak is.
S ha már blogvilág. A könyv második - terjedelmesebb - felét Bőgel György blogjának kicsit meghúzott kivonata teszi ki. Erre is mondhatnánk, hogy fából vaskarika. De meglepő módon bele lehet rázódni a gondolattöredékek lineáris egymás utáni olvasásába. Nem mondom, jó volna görgetni, kattintgatni, ugrálni. Dehát eddig is megvoltunk a görgetés, ugrálás nélkül mondjuk Márai vagy Radnóti naplóit olvasva. Hogy a 18. századi levélregényekről ne is beszéljünk.
Egyébként meg, ha már papír: Papp László a freeblog kapcsán tartott a blogokról előadást tegnap az Integrált Marketing Konferencián. Elmondta, hogy a közeljövőben a szintén az econet csoporthoz tartozó Pesti Estben tervezik freeblog tartalmak megjelentetését. Erre kiváncsi vagyok, mert a freeblognak ez jelenthet reklámot, de az nagyon véleményes, hogy a blogolás lényege hogyan megy át a print korlátai között.
Ahogy Bőgel György írja, a blog prompt műfaj. A nyomtatott lapok meg nagyon nem. Mondjuk a Blogvilág is tetszett, igaz, az nem blogkönyv, hanem blogokról szóló könyv. Hogy a freeblog hogyan nyújtogatja az offline csápokat, majd kiderül.
