Mostanában egyre több szó esik a relevanciáról. Mindenkinek ideje korán a fejébe verték a fogalmat, aki legalább érintőleg találkozott a marketinggel az egyetemen. Aztán mikor a marketing gyakorlatára kerül a sor, sokak amnéziába esnek. Vagy nem tudjuk... De másra nem tudunk gondolni, ha egyszer úton-útfélen szükségesnek tartják hangsúlyozni, hogy marketing tevékenységünk során igenis törekedjünk a relevanciára (releváns célcsoport, releváns termék, releváns ajánlat....).
Azt hittük, ez evidens (hogy egy másik kedvenc szavunkat használjuk). A célcsoport vagy a pozícionálás fogalma például (Bauer-Berács könyv legeleje...) nem implikálja azt, hogy célzunk (értsd nem a vakvilágba ajánlgatunk, nem bárkinek, és nem akármit)? Na jó, a kérdés álnaiv. És ne is legyünk rosszindulatúak.
Mondjuk inkább azt, na hála istennek, végre legalább beszél a szakma a relevanciáról. Muszáj neki, mert különben a kedves fogyasztó belefullad lassan a semmitmondó marketingkommunikációs üzenetek tömegébe. Meg ugye mind gyakrabban hangzik el az az érv is, hogy a fogyasztó nem is utálja a reklámot, csak a nem neki szóló, számára semmilyen módon nem értelmezhető vagy lényegtelen reklámot veti el, csak hát abból annyira sok van.
Szóval relevancia. Gyakran ütötte meg a fülünket a szó az idei Internet Hungary-n is, a Direkt Marketing Szövetség pedig egyenesen a relevancia fogalma köré építette fel az idei Golden Dove konferenciát. Ez utóbbin hangzott el az a látszólag nagyképű, valójában viszont teljesen logikus és védhető mondat, hogy "hamarosan minden marketing direkt marketing kell hogy legyen". Bizonyos értelemben mindenképpen.
Megvan az újabb fogalom, amin rágódni lehet. És érdemes is. Csak nehogy azt gondoljuk, hogy ez paradigmaváltás vagy forradalom (mint oly gyakran halljuk e szavakat is itt-ott). Inkább vissza az alapokhoz.
