Hát hányszor kell még elmondani, hogy nem a méret a lényeg?:) Valószínűleg Seth Godin is ezt gondolhatta, mikor ezt a posztot írta. Azon rugózik, hogy miért nem képesek megérteni az online hirdetők, hogy nem minden a tömegszórás, legalábbis az elért tömeggel kitörölhetik a ****, ha egyszer közben a relevancia a nulla felé konvergál. Persze megadja ő maga is a választ, miszerint a hirdetők nagy része még a hagyományos médiumokon szocializálódott, és ezt a szemléletet viszi tovább a netre is.
Nyilvánvalóan az, hogy mekkora tömeget, milyen online csatornákon célzunk meg, hirdető, márka és kampánycél függvénye. Ebbe sok esetben igenis beleférhet a tömeges elérés (bazi nagy banner az iWiW-en, Indexen, stb.) is, viszont az tényleg butaság, hogy a méretmániától akkor is képtelenek elszakadni a hirdetők, amikor pedig kellene/lehetne.
Holott a net technikailag, kulturálisan lehetőséget adna az olyan stratégiákra, amelyek nem ágyúval lőnek a verebekre, csupán azokat dolgozzák meg, akiket az adott téma (márka) valóban érdekel, akik számára az üzenet releváns. Ezzel az erőszakoskodó, tömegszóró szemlélettel kimarad az a lehetőség is, hogy az általunk kiválasztott, elkötelezett kevesek majd megdolgozzák helyettünk a fogyasztói piac többi részét. (Lásd szájreklám, brand advocacy, stb.)
Mindez azt jelenti, hogy a hirdetők nem élnek a spontán márkaközösségek adta lehetőségekkel sem, tehát nem használják ki azt, ahogy két Adidas Spezialt viselő vagy kabrióban, Opel Tigrában ülő fogyasztó mindig "összekacsint". Különös vétek ennek a ki nem használása a közösségi oldalakon. Nézzük meg, hogyan (nem) használják a hirdetők az iWiW-et. (Ez persze nem csak az ő hibájuk.) De nem csak nálunk ez a szitu, hiszen Godin is ugyanezen puffog: a közösségi oldalakon pörgő felhasználók nem akarnak csak számok lenni. És főleg nem akarják, hogy feleslegesen cseszegessék őket a márkák.
Más oldalról ehhez a témához kapcsolódik korábbi bejegyzésünk a csúnya "k" betűs szóról is.
