Olvasom a Weber Shandwick feat. Figyelő + Szonda Ipsos kutatás összefoglalóját, amely a cégvezetők véleményét kérdezte a vállalati hírnévvel kapcsolatban. 96% szerint fontos vagy nagyon fontos, hogy milyen a cég hírneve, annál is inkább, mert úgy gondolják, a cég értékének 51 százalékát, tehát több mint felét teszi ki a reputáció.
Az egy dolog, hogy utóbbi szám elmarad a nemzetközi, szintén Weber-es adattól, amely 63 százalékot mutat. Ez azt jelenti, hogy némileg alul becsülik a honi vezetők a hírnév fontosságát. No, de vannak ennél érdekesebb adatok is:
1. Miközben 62 százalék tapasztalta már cége hírnévromlását, mégis csupán 29% gondolja azt, hogy az elkövetkező években baja eshet vállalatának ilyen szempontból. Az utóbbi adat nemzetközileg is csak 31%, csakhogy globálban a cégvezetők azt gondolják, a hírnév romlása a legjelentősebb kockázat, miközben itthon ezt is alul értékelik a vezetők. Magyarán: azt gondolják, úgyis csak másnak esik baja. Ami vicces annak fényében, hogy 62% bevallotta, volt már hírnév romlásos élménye. Ez pedig elég magas szám. Nem baj, fő az optimizmus;)
2. Még optimistább (...) az az adat, hogy ha már elromlik a hírnév, akkor azt a magyarok szerint röpke egy év alatt se (11,3 hónap) meg lehet reparálni. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy a nemzetközi átlag szerint ehhez 3,5 év szükséges. A hírnév ugye egy hosszú távon épülő dolog elvileg, tehát ha elromlik, azt nem öt perc rendbe rakni. Mert ugye a tüneti kezelés az édes kevés.
No de hát ne felejtsük el, hogy Magyarországon vagyunk. Mit nekünk hosszú táv. Mit nekünk hírnév. És úgyis a szomszéd lova döglik meg. Ha meg a mienk, hát feltámasztjuk. 11,3 hónap alatt!
