Szögezzük le, hogy a túrórudi szent. Tudom, hogy Európa "normálisabbik" felén megbotránkoznak a csoki-túró kombón, de én meg azon botránkozom meg, hogy ők megbotránkoznak. Téma lezárva. És azt is aláírom, hogy a Pöttyös közkincs, olyan magyar márka, amely másokkal ellentétben újra tudta magát értelmezni, át tudta magát menteni szociból kapitalistába (multi tutujgatással, de ez most mindegy), anélkül, hogy a szeretet megkopott volna irányába. Sőt, olyan fiatalokat is megnyert magának, akik nem emlékeznek a mostani "nyugat" és KÖJÁL kompatibilis verzióhoz képest savanykásabb és időnként egyenesen buggyant verzióra.

Az tehát, hogy a Braun & Partners és a GfK (featuring Figyelő) első alkalommal összeállított márka listáján a Pöttyös végzett az első helyen, az egy klassz dolog. Az élen egy magyar márka, és még kilenc multi a top10-ben - ez viszont szomorú (és itt most nem zászlót lengetek, tessék helyén kezelni az állítást).

A top 10-ben helyett kapott márkák mindegyike kétségtelenül erős márka, mind szeretettségüket, mind üzleti erejüket tekintve. Viszont mégis, milyen az az "erős" márka? Ez számomra eléggé gumi fogalom, legalábbis, ha az olyan, megfoghatóbb állításokkal vetem össze, mint a Millward Brown márkaértéket mérő felmérése, a BrandZ, vagy a Vitrue "legközösségibb márka" rangsora.

Ha megnézzük, hogyan mérték az erősorrendet, azt látjuk, hogy erős="közösségi", de nem a web 2.0-ra szűkített értelemben. A négy, egyenlő súlyú dimenzió:

a. a márkához való kötődés erőssége,

b. azonosságtudat (a márkaközösség más tagjaival),

c. a márkaközösség rítusai és hagyományai,

d. közösségi felelősség (a közösség tagjainak megtartása).

Hát, ezeket a dimenziókat elnézve azért lettem volna kisegér a polcon, hogy lássam, mi került a kérdőívbe. Úgy érződik, a közösség meghatározásánál valamennyire nyitni akartak a mai, web 2.0-s, engagement-es online-os közösség értelmezés felé, de csak félig. Ráadásul a márkaerősség egyetlen dimenziójává a közösséget tenni szerintem szűkítés, még akkor is, ha az érzelmek, a "nekem való", "enyém" gondolata élteti manapság a márkákat. Dehát a márka is csak biznisz, legalábbis céges oldalról. Vannak egyéb dimenziók, amelyeket nem árt figyelembe venni. Ha viszont nem veszük, akkor meg talán érdemes lenne a listát átkeresztelni, hogy akkor "a legközösségibb" vagy "legszeretetettebb" márkákat keressük.

Más kérdés, hogy ha viszont ezt az értelmezést adjuk, akkor a Pöttyös, a Coca-Cola, s valamelyest a Nike és az adidas helye tűnik józan paraszti ésszel igazolhatónak. A két kertévét mindenki nézi sunyiban, de mindenki anyázza és hivatalosan a NatGeo-t meg a History Channelt bámulja helyettük vagy az ÉS-t olvassa. A Tesco pedig, ami kétségtelenül erős márka, kb. a "gagyi" szinonímája itthon, mert azt kell mondani. Különben is, milyen az a "teszkós közösség"? Akik oda járnak? Igen, mert olcsó. Ami egy nagy versenyelőny, de hogy ezzel a kispénzű fogyasztó azonosulni is akarna-e?

No, szóval sok-sok kérdés. És persze tök jó, hogy készült egy ilyen lista, és Pöttyös rulZ, csak lenne itt pár fogalom, amiről beszélgetni kellene. Szerintem.