Az alaphelyzet: T-Mobile hálózat adott napon bekrepál. A fél világ megáll, nincs mivel kommunikálni. Eszünkbe idéződik Réz András előadása az idei Internet Hungary-ről: ha "kihúzzák a dugót", akkor a virtuális világnak, amelynek akkora fontosságot tulajdonítunk, pá. No, ha az internetre igaz ez, akkor a mobilra pláne. A függéseink ugye.

T-Mobile töketlenkedik, különben sincs mivel kommunikálja. A Twitter-csatornáján közli, hogy majd hamarosan közöl valami hivatalosat ezügyben. A Vodafone szintén twitterezik, viccesen közli, hogy "csörögjetek ránk". (Mellesleg legutóbb még fenn volt az a tweet az oldalunkon, ami miatt kirúgtak valakit. Gondatlanság.) A Vodafone kereső kampányt is indít gyorsan, kihasználva a legnagyobb hazai szolgáltató bénázását.

Nem kellett volna: jól kirúgják hétfőn, aki pénteken mindezt (tweet, ppc) kitalálta/leokézta. A dolog szerdán kap szárnyra, tele van vele a Twitter, az Index másodikként vagy harmadikként lehozza (első a Mobilport), és azóta is címoldalon van, hogy kirúgtak egy embert, "megvan a Twitter első hazai áldozata". A lényeg viszont - bármennyire is szolidáris az ember egy kirúgott szakmabelivel, vagy bárkivel - nem itt van, nem ezzel kéne telehányni a médiát, mert a szolidaritási rohamaink csak minket érdekelnek, a tanulságok viszont jóval tágabbak.

1. A T-Mobile-nál kiderült, hogy a Twitter-csatorna csak dísznek van. Mert annyira jó csupán, hogy közöljék, hogy majd közölnek valamit egy számukra is hiteles csatornán.

2. A Vodafone-nál kiderült, hogy a Twitter-csatornát kezelő embernek nincsen jogköre a döntésekre. Vagy nagyot hibázott, vagy egyszerűen a vezetés elfelejtette tájékoztatni a kommunikációs munkatársakat, h BTW, arról van egy megállapodás a szolgáltatók között, hogy nem rúgjuk hasba a földön fekvőt. Ilyen leállást ugyanis a Vodafone is produkált már, csak nem itthon. Benne van a pakliban.

3. A Vodafone elkövetett mindent, amit egy modern márkának nem kellene: túlkontrollálta saját magát, az embereit. Közben viszont teljes mértékig közönyös és figyelmetlen (azaz valójában kontroll nélküli) a közönsége, közössége tekintetében. Nincs humora (pedig volt), izomból üt. Először úgy tűnik, van véleménye a körülötte levő világról, majd mégsem, értsd: a vélemény miatt repül valaki. A jogi osztály, felsővezetés erős kontrollja alapján itt még mindig a cégnek van márkája, és nem a márkának szervezete. Kár.

4. Tele lett a Twitter fontosságával az ügyben a magyar net egy általunk látogatott, szakmai csücske. Elsősorban a Twitter maga (önreflexió rulZ), aztán a téma kijjebb szivárgott, látogatottabb blogokra, meg az Indexre. Szerintem az Index túllihegte: az országban több tízezren vesztik el a munkájukat, még csak nem is kell ehhez szarvashibát véteniük. Négy címlapos anyag ennek a témának? Öööö....

5. Miközben a Twitter-közössége hurrázik, hogy milyen fontos a Twitter, a kezelése pont azt mutatja ez ügyben, hogy nem az. Nincs rá külön policy, nincs rá dedikált szakember, nincs súlya a kommunikációban. Itthon. Egyelőre. Sajnos, pedig óriási potenciál lenne benne.

6. Az ügy nem csak a Twitterről szól, hanem olyan alapvető, klasszikus területeken is vétettek, mint a kríziskommunikáció. Az nem új technológia. Igazán volt idő megtanulni. Vagy nem?

7. Élből kivágni valakit humorért, iróniáért alaphangon gáz. Főképp, ha - kívülről nézve - nincs olyan, kőbe vésett szabályrendszer, amihez tartania kellett volna magát. Ha nincs szabály, miért egy sorkatona viszi el a balhét? És vajon lesz ennek következménye? Értsd: dolgoznak majd Twitter, vagy általánosságban web 2.0 stratégián?

8. És vajon mikor a nagy mobilcégek a konferenciákon prezentálnak, kerekasztal-beszélgetnek média innovativitásukról a legközelebbi alkalommal, legalább picit szorulni fog a gallér e bénázás emléke miatt?

9. Nemcsak a két nagy cég volt szerintem szakszerűtlen. Megmutatkozott az is, hogy mi médiások mennyire szakszerűtlenül, kizárólag magunkból kiindulva, magunkra figyelve, kizárólag magunkból extrapolálva tálaltuk a történetet. A Twitter a személyes kapcsolatok erősségén keresztül méri, kinek a története fontos vagy nem fontos. A baj, hogy így néha a lényeget lenyomja a személyes kötődés mindenek felettisége.

Van mit tanulnunk az ügyből mindannyiunknak.