Joe Marchese ír egy bejegyzésben két friss könyvélményéről (mi máson olvasta volna az alkotásokat, mint Kindle-en - én maradok a könyvillatnál, de ezen ne akadjunk fenn, reménytelenül reakciós vagyok ezügyben). Az egyik a Chris Anderson féle "Free: The Future of a Radical Price", a másik pedig Bob Gilbreath "The Next Evolution of Marketing: Connect with Your Customers by Marketing with Meaning" című könyve. Két elég különböző munka, de Marchese arra az alapkérdésre fut ki mindkettő alapján, hogy az új marketing sikere azon múlik, hogy egy márka mennyire képes valódi értéket, értelmet közvetíteni a marketingjén keresztül, szemben azzal az ortodox céllal, hogy a marketing simán márkaüzeneteket hivatott áttolni.

Ez tök jó. Szeretem én is az olyan gondolatokat, hogy "adjunk valami értéket a fogyasztónak ingyen/önzetlenül (?) (pénze, adatai lenyúlása nélkül), hogy kötődjön a márkánkhoz", meg hogy "közelítsük meg őket új utakon" és hogy "értelmes, mármint a fogyasztók számára is értelmes, jelentőséggel bíró és értelmezhető üzenetekkel talájuk meg őket". Csak az a baj, hogy a régi lufik kidurrantával ezen gondolatok hátán felkapaszkodva fújják rögtön az újakat a marketingguruk.

Pedig van ennek értelme, van értelme annak, hogy nem mindenért nyújtja be a számlát egy cég, hogy gesztusokat tesz, hogy nem csak a pénztárca kinyitásáig tekinti a fogyasztót partnernek. Csak miközben erről beszélünk egyre többet, nő a szakadék az ideák és a létezés valósága között. Szóval a gyakorlatban nem nagyon derül ki, milyen a jövőt jelentő értelmes/jelentéssel bíró marketing. A lényeg egyelőre elbújik a lózungok mögött. Pedig nagyon hiányozna az értelem. Mert az egyik slamasztikából még ki sem másztunk, de átgondoltság helyett az iparág elkezdte utazását a következő felé. "Tanulni, tanulni, tanulni!". Kéne.