2009.08.31.
14:04

Írta: mediainfo

Így szabadítja fel a Facebook a bennünk élő földművelőt

A reklám- és médiaszakmáról köztudott, hogy nagyon is urbánus. A magyar rögvalóságban ez majdnem úgy néz ki, hogy ha nem Budapesten vagy, akkor nem is vagy a térképen. Persze ez enyhe túlzás, de sajnos nem is annyira... Viszont most nem ez a lényeg, hanem az, hogy ennyi városi juppit sem láttunk még földet túrni. Persze szigorúan csak virtuálisan.

Van ugyanis a Facebook-on egy olyan alkalmazás, hogy FarmVille. Ennek az a lényege, hogy az ember farmot tud nyitni, és aztán fenn kell tartania. Van szántás-vetés-aratás, lehet csirkét venni vagy ajándékozni, és azt is meg lehet határozni, hogy milyen színű legyen a kerítés. A periodicitás kissé más felgyorsult virtuális világunkban, mint a való életben. Az elvetett növények közül a szaporák 1-2 óra alatt aratásra készek, a lassan érők meg 3 nap alatt. Ha nem aratunk időben, a cucc elszárad, és akkor erről ennyit.

Miután azt tapasztaljuk, hogy környezetünkben, munkatársaink és üzleti partnereink között lassan több lesz a "farmfüggők" száma, mint akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, ránéztünk, mégis hány user nyomul havonta ezen az alkalmazáson. Nos, az aktuális statisztika szerint havi picit több mint 33 millió. Több mint 3 Magyarország. Ilyenkor azért megérzi az ember, miért tesz lelkesen bejelentést Zuckerberg minden újabb 50 millió Facebook-felhasználó (függő) után. És miért van bátorsága az ország-hasonlattal élni, miszerint ha a közösségi oldal ország lenne, akkor hányadik legnépesebb volna. Benne van a top5-ben.

Szóval, így megy ez. Ha valaki azt hallja a kollégájától, hogy "mindjárt aratnom kell", "elszáradt a lóherém" vagy "küldök neked egy tehenet" akkor nyugodjon meg, nem a médiapiaci válságpara ment a kolléga agyára, hanem "csak" farmozik. Hogy hányan teszik ezt munkaidőben, az jó kérdés. Megnéznénk mi azt a statisztikát...:) A Farmville-ben például jól lehet azzal taktikázni, hogy az ember mondjuk napközben lassan érő növényeket vet, amelyeket elég learatni a délutáni meeting után:D Persze nem feltétlen kell a melóhoz igazítani a játékot, lehet fordítva is;)

Szóval, így szippant be a Facebook, felszabadítva a népekben az agrár-tamagochizás iránti vágyat. Szépen lassan függők leszünk, és kiváncsiak vagyunk, hogy az ismerősök közül ki fog először tényleges (azaz nem játszós) pénzzel fizetni egy S-klasse vályuért... Valószínűleg az ilyen jellegű függéseinkből lesz hosszabb távon pénze a közösségi oldalnak. S ha valakinek kétségei vannak, hogy a "közösség mániás" marketingesek miért tépik a szájukat a Facebook és társai kapcsán, meg tolják át a pénzt ide, azoknak melegen ajánljuk a FarmVille-t. Saját bőrön megtapasztalható a hatásmechanizmus.

Persze a kétkedésnek itt is rögtön helye van: meddig tart ki egy alkalmazással kapcsolatban a rajongás, mikor unja el az ember a saját függését, milyen gyorsan képes a divatot/vírust elterjeszteni kapcsolati hálóján, mielőtt beleun, stb. Releváns, fontos kérdések. Egyelőre bizonytalan válaszokkal. Persze ezen a legtöbb márka ráér még gondolkodni, nekik még az alapokig kéne eljutni, hogy milyen is a vonzó, idevágó tartalom, ami követőket tud szerezni. Mert itthon még ennél a fázisnál tartunk. BTW, a honi helyzetről írtunk is egy cikket. Alapozó jellegűt, mert itthon - akár tetszik, akár nem - még itt tartunk.

És hogy mit akartunk mindezzel? Semmit, csak "akartunk róla beszélni". Ahogy a függőknél szokás.

Szólj hozzá!

Címkék: internet 2.0 hűség márka médiahasználat szájreklám

2009.08.27.
13:02

Írta: mediainfo

Rasszista a Microsoft?

Valószínűleg inkább csak vészesen hülye. Történt ugyanis, hogy az amerikai oldalukon szereplő kedvesen mosolygós-meetingen ülős képről a lengyel site-on kiphotoshoppoltak egy színesbőrű kollégát. Íme a képek (forrás: PCWorld.com):

Az eredeti képen ugyebár egy fehér nő, egy ázsiai, illetve egy afroamerikai férfi mosolyog valamin nagyon. Ha a Microsoft rasszista lenne, akkor ilyen alapon az ázsiai pasast is ki kellett volna lőniük a képről. De nem, csak az afrikai ment.

Vehetnénk a lépést akár egy speciális lokalizációs lépésnek is:P A derék lengyeleknek biztos fura lenne egy fekete pasas, olyat ők nem nagyon látnak odahaza...:) Az ázsiaiakhoz legalább a kínai büfék és az "ázsiai áruházak" miatt hozzászokhattak.

A megoldást valószínűleg nem a rasszizmus kérdésnél kell keresni, hanem ott, hogy igen, ismét megtörtént: egy Apple laptop sasol a fekete úriember előtt:) Na, azt kellett eltüntetni, s ő is ment vele.

Hát, mit is mondjunk. Nehéz eldönteni, hogy mi a szánalmasabb: a konkurens laptopja az amerikai oldalon, vagy az a gondolkodás, hogy "Well, guys, hol is van az a Poland? Europe? Aham, nem sok vizet zavar. Okay, cseréljük le a feketét az Apple cuccal, úgysem veszik észre". A fenéket nem, a net ugyanis globális. Tudhatnátok, fiúk, ti is ebből éltek.

A Microsoft egyelőre "vizsgálja a kérdést". Nó komment.

Szólj hozzá!

Címkék: amerika internet hírnév közeg

2009.08.24.
17:15

Írta: mediainfo

YouTube: lehet-e egyszerre fair dealt kötni a hirdetőkkel és a fogyasztókkal?

Mai hír, hogy több évre szóló megállapodást kötött a Time Warner (TW) és a YouTube. Ennek értelmében az Egyesült Államok elsőszámú médiavállalata számos tartalmát teszi fel tervezett, általa irányított módon a videómegosztóra, illetve a különböző médiamárkáinak külön csatornákat indít a jövőben. A szintén a TW-hoz tartozó HBO már egy ideje saját YouTube csatornán promózza az újdonságait, de az új megállapodás ezt rugalmasan lehetővé teszi a többi TW márka számára is.

Ami még érdekesebb, a TW maga értékesíti a saját videómegosztó-csatornáihoz tartozó reklámidőt, sőt, a tartalmait is egy saját, beágyazható lejátszón keresztül jelenítheti meg. Azaz a TW igen nagy szabadságot kap, amiért valószínűleg sok-sok dollárral fizet. A YouTube ebben a modellben kizárólag annyit csinál, amihez valóban ért: 1. hosztolja a rengeteg tartalmat 2. biztosítja a hirdetőnek a sok felhasználót.

Nem nagyon vesződik viszont a videómegosztó a TW márkázta csatornákon a reklámhely/idő értékesítéssel. Azt a kérdést már sokan feltették, hogy vajh miből él meg az óriásira nőtt videómegosztó, mert a klasszikus sales-szel sokáig gondjaik voltak. Hiányzott a modell, a stratégia, no meg a kiszámítható tartalom (mert ugye ki akar kemény valutáért Józsi bácsi gagyi home videója előtt/mellett megjelenni?).

A megállapodás nagy fogás, főképp annak fényében, hogy 1-2 éve inkább arról szóltak a hírek, hogy a nagy médiacégek hogyan és mennyire perelik a "jöttment", "tartalmaikat/közönségüket lopkodó" YouTube-ot. Aztán jöttek a megállapodások a CBS-szel és másokkal, most meg a no.1 amerikai tartalomgyárral. A YouTube immár kinőtte a mamlasz szerepet. A "content king" cégek nem perelgetik már, hanem valódi, üzletileg értelmezhető disztribúciós csatornának tekintik.

A YouTube tehát kiszámítható tartalmakat hoz az ilyen megállapodásokkal, ami a hirdetőknek meg a tartalmaik számára új csatornákat kereső médiavállalatoknak nyilván jól jön. Az, hogy az értékesítésben és számos más elemben szabad kezet kapnak a tartalomszolgáltatók, tulajdonképpen kényelmes is a videómegosztónak. A hosszútávú, tartalomalapú megállapodások kiszámítható bevételeket jelenthetnek. Emellett - ahogy az AdAge egyik nyári száma is írta - a YouTube kezdi egész komolyan venni a sales, account stb. vonalat is a hirdetők irányába, szóval komolyan a szándékai, nem csak pár millás flörtöket keres.

A kérdés az, hogy hogyan hat mindez azokra a netezőkre, akik eredendően szórakozni járnak a videómegosztóra, akik főképp annak szabadságát, béna home videóit, 15 perc hírnevet besöprő névtelen sztárjait bírják. Ahogyan a YouTube "megrendszabályozza magát", hogy üzletileg életképes legyen, akarva-akaratlanul mind inkább megregulázza látogatóit is, ahogy azt a hagyományos médiafelületek teszik valamiképpen a maguk fogyasztóival.

Persze ez nem most indult folyamat, s nem is feltétlen rossz, de ahogy erősödik, erősödnek az ellenérzések is. Ki tudja, milyen lesz a YouTube 1-2-5 év múlva. Minden esetre nagy kérdés, meg tudja-e találni az egyensúlyt, s fair dealt tud-e egyidejűleg kötni a felhasználókkal és a hirdetőkkel.

Szólj hozzá!

Címkék: média internet videó 2.0 márka hirdető

2009.08.10.
16:19

Írta: petal

Megtáncoltatná Paula Abdult az ABC

Paula Abdul az elmúlt héten jelentette be, hogy kiszáll az amerikai (és a nemzetközi - többek közt a hazai, lásd Megasztár) televíziózás egyik legsikeresebb márkájából, az American Idol tehetségkutatóból. A sztárkereső tavaly már négy zsűritaggal működött, sokak szerint előkészítendő Abdul távozását - most a panel ismét háromtagúvá zsugorodott. Abdul ugyan korántsem olyan befolyásos tagja a zsűrinek, mint a megmondó Simon Cowell, hiánya mégis hatással lehet az egyébként lassan megkopó Idol rajongóinak számára. Mindeközben a rivális ABC - az American Idol a Fox csatorna márkája - sietett jelezni, saját csatornáján szívesen adna helyet a hűtlen zsűritagnak. Az ABC egy másik, hasonlóan sikeres formátum otthona: a Dancing with the Stars (nálunk Szombat esti láz) műsorban Abdul táncolhatna, zsűrizhetne, vagy nagyjából azt csinálhatna, amit akarna.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: amerika verseny televízió hűség sztár pocsolya

2009.07.22.
10:53

Írta: mediainfo

Beszólt az RTL kereskedő háza a TV2-nek

Az RTL közleményei mindenképpen a szakma "élvonalába" tartóznak alázós kategóriában. Most például ezt bírták közölni: "Az r-time üdvözli, hogy két évvel saját KKV-kampánya után a TV2 is felismerte, hogy a televízió nem csak a multik hanem a kis és középvállalkozások számára is hatékony médium lehet marketingcéljaik megvalósítására. A 18 televíziócsatorna és 6 online felület értékesítését végző kereskedőház, az r-time 2007-ben indította el b2b kampányát, amelynek üzenete: 'R-time. Mert a TV már nem csak a nagyoké'. Így hirdetett az RTL Klubon többek között a Vidámpark és a Vacansoleil Utazási Iroda is. Az r-time tehát már 2007-ben felismerte a KKV szektor iránti nyitás fontosságát és azóta is folyamatosan igyekszik ezeket a kapcsolatokat építeni és a meglévő együttműködéseket megtartani."
 

A dolog előzményét az jelenti, hogy a TV2 nagy büszkeséggel jelentette be, hogy konferenciát szervez KKV-knek. Ez önmagában okosnak nevezhető döntés lenne, mivel mára az országos tévék sem tehetik meg, hogy csak a multikra fókuszáljanak, főleg válság közepette. Na de hogy Wolf Gáborral szövetkezett ezért, az egy kicsit brrrr. Mondjuk tegye, ám legyen, a bizniszben nem mindig kap prioritást az ízlésesség:P (Persze nem ártana.)

Eközben viszont az r-time, az RTL kereskedőháza tényleg nyomta a fent emlegetett kampányát, s valóban már 2007-ben. Tévében is láthattuk, az RTL Klubon és a többi, az r-time által értékesített reklámidejű csatorna képernyőjén is (Az általuk értékesített csatornákról infó itt.) De könyörgöm, nem az a lényeg, hogy bibibi, nekünk előbb volt ilyen kampány, hanem a mögötte megbúvó stratégia: a több lábon állás, a több csatornán keresztüli bevételgenerálás az egy szem országos csatornára + annak digitális felületeire való fókuszálással szemben.

Na ez érdekes lenne az egyszeri szakújságírónak meg az ő olvasóinak. Ehelyett jön egy felszínt karcoló, "bibi, nekem nagyobb az izém" típusú közlemény. Holott azt már évek óta tudjuk, hogy az RTL és kapcsolt bizniszei izéja nagyobb, mint a TV2-é. Az információ, a hírérték és a PR-érték abban volna, hogy miért. Arra büszkébbek lehetnek szerintem, mint az ilyen közleményekre.

12 komment

Címkék: televízió közeg

2009.07.02.
13:26

Írta: mediainfo

Hoppá: kimaradt a Blikk belsejéből a címoldal vezető anyaga

Mivel nem vagyunk épp hardcore Blikk fogyasztók, így csak a kiadó közleménye hívta fel rá a figyelmünket, hogy mekkora baklövést produkáltak a mai kiadásban. A lap belsejéből "technikai okokból" épp csak a címlapon beharangozott vezető anyag maradt ki, a bulvárlap budapesti kiadásában.

Azért, hogy ne forgolódjon egy olvasó sem álmatlanul, a Blikk weboldalán bárki elolvashatja, miért is hagyta ott Vágó István az RTL Klubot. BTW, kíváncsiak vagyunk, hogy mire megy a TV2-n. Mindenesetre ma reggel szerepelt a Mokkában:

 

Szólj hozzá!

Címkék: sajtó televízió sztár pocsolya

2009.07.02.
12:56

Írta: mediainfo

A szomszéd fogyasztása mindig zöldebb

Megint érdekes poszt jelent meg a MediaPost zöldmerketinges blogján, amit egészében itt lehet elolvasni. A szerző azzal foglalkozik, hogy milyen motivációk alapján lesz egy fogyasztó zöld. Egy új kutatásra hivatkozva azt állítja, hogy a fogyasztók gyakran úgy válnak környezetbaráttá/zölddé, hogy annak nincsenek is tudatában. Vagy akár még tesznek is nagy ívben az egész bolygóra.

Mert az derült ki, hogy a jótékonyság, a jót akarás messze nem az elsődleges indok arra, hogy valaki miért kezd szelektív hulladékgyűjtésbe és egyéb, a hétköznapok szintjén hasznos gyakorlatokba. A két legfontosabb tényező egyike a társadalmi nyomás: vajon a szomszéd kertje/sírja mintájára a fogyasztása is zöldebb, mint az enyém? Mennyit dob a szelektív kukába? Összeönti a papírt meg a kajamaradékot, bezzeg én...!

A másik tényező pedig a jó öreg takarékosság. Az újrafelhasználás egyáltalán nem újkeletű dolog. Már nagyanyáink meg az ő nagyanyáik is úgy nevelkedtek, hogy a pazarlás bűn (és elsősorban baromság). Aztán jött az esztelen konzumerizmus, amiből a válság nyomán vissza kellett venni. Ismét divat lett a takarékosság, az meg ugye kíméli a pénztárcánk mellett a környezetünket is.

A posztban részletesen leírja Julie Wittes Schlack, hogy mit is kéne ennek nyomán tenniük a hirdetőknek. Ez zanzásítva:

1. Ne csak egyféleképpen cserkésszük be a fogyasztókat zöld vonatkozásban. Az emberek sokfélék, és emiatt sokféleképpen lesznek zöldekké hétköznapi értelemben.

2. A praktikus és életközeli előnyökkel érdemes kezdeni a kommunikációt, s ha már érti a fogyasztó, hogy mit akarunk tőle, akkor fókuszáljunk az elemeltebb vonatkozásokra.

3. A cég egészének, minden szinten bizonyítania kell, hogy nemcsak dumál.

4. Őszintének kell lenni a fogyasztó felé a termék/szolgáltatás környezeti hatását illetően.

5. A fogyik azt hiszik, a zöld termékek drágábbak, méghozzá azért, mert a cégek azzal  a kamu dumával emelnek árakat, hogy a zöld előállítás drágább. Na, ezt a kérdést mindenképpen kezelni kell.

 

Korábban írtunk már a témáról, épp e remek MediaPost blog kapcsán. Az a poszt elérhető itt.

Szólj hozzá!

Címkék: zöld márka közeg

2009.07.01.
18:37

Írta: mediainfo

Lila papucs hadművelet a Yahoo-tól

Mikre nem képes egy cég, ha konferencia kommunikációról van szó...:) A Yahoo például lila papucsokkal nyomult az idei Cannes-i Reklámfesztiválon. Mert mit akar a nép? Dögmelegben például kényelmet, na. Elismerjük, ez nem a legszakmaibb üzenet, de kétségtelenül van benne igazság. A lila pacskerok sztorija Yahoo-tálalásban itt olvasható.

Az időnként a Microsofttal, aztán meg a Google-lal, majd mindenki egyébbel is hírbe hozott netes óriás akciója mögött az a megfontolás állt, hogy mi mással lehet megmutatni a kreatív populációnak, hogy szereti őket a Yahoo? Hát azzal, hogy elkényezetik őket. A fesztivál környékén osztogatott papucsok mellé azt a címkét mellékelték, hogy "Nothing creative happens in penny loafers", azaz "semmi kreatív nem történik bebújós (makkos:D) cipőben". Tényleg, mennyivel inspirálóbb egy lila hawaii papucs.

Persze nem ettől fognak megnőni a Yahoo bevételei, nem ettől futnak fel a részvényárak, nem ettől vonja fel a szemöldökét Steve Ballmer, és ijed be a Google. De legalább próbálkoztak valami bájossal, vagy mi. Néhány kép ízelítőül az akcióról alább. A többit meg lehet nézni itt. A yahoo-sok videót is forgattak arról, hogy milyen ügyesek, az meg itt érhető el.

Szólj hozzá!

Címkék: internet konferencia

2009.06.19.
11:43

Írta: mediainfo

Hányszor mondjuk: NEM a méret a lényeg

Hát hányszor kell még elmondani, hogy nem a méret a lényeg?:) Valószínűleg Seth Godin is ezt gondolhatta, mikor ezt a posztot írta. Azon rugózik, hogy miért nem képesek megérteni az online hirdetők, hogy nem minden a tömegszórás, legalábbis az elért tömeggel kitörölhetik a ****, ha egyszer közben a relevancia a nulla felé konvergál. Persze megadja ő maga is a választ, miszerint a hirdetők nagy része még a hagyományos médiumokon szocializálódott, és ezt a szemléletet viszi tovább a netre is.

Nyilvánvalóan az, hogy mekkora tömeget, milyen online csatornákon célzunk meg, hirdető, márka és kampánycél függvénye. Ebbe sok esetben igenis beleférhet a tömeges elérés (bazi nagy banner az iWiW-en, Indexen, stb.) is, viszont az tényleg butaság, hogy a méretmániától akkor is képtelenek elszakadni a hirdetők, amikor pedig kellene/lehetne.

Holott a net technikailag, kulturálisan lehetőséget adna az olyan stratégiákra, amelyek nem ágyúval lőnek a verebekre, csupán azokat dolgozzák meg, akiket az adott téma (márka) valóban érdekel, akik számára az üzenet releváns. Ezzel az erőszakoskodó, tömegszóró szemlélettel kimarad az a lehetőség is, hogy az általunk kiválasztott, elkötelezett kevesek majd megdolgozzák helyettünk a fogyasztói piac többi részét. (Lásd szájreklám, brand advocacy, stb.)

Mindez azt jelenti, hogy a hirdetők nem élnek a spontán márkaközösségek adta lehetőségekkel sem, tehát nem használják ki azt, ahogy két Adidas Spezialt viselő vagy kabrióban, Opel Tigrában ülő fogyasztó mindig "összekacsint". Különös vétek ennek a ki nem használása a közösségi oldalakon. Nézzük meg, hogyan (nem) használják a hirdetők az iWiW-et. (Ez persze nem csak az ő hibájuk.) De nem csak nálunk ez a szitu, hiszen Godin is ugyanezen puffog: a közösségi oldalakon pörgő felhasználók nem akarnak csak számok lenni. És főleg nem akarják, hogy feleslegesen cseszegessék őket a márkák.

Más oldalról ehhez a témához kapcsolódik korábbi bejegyzésünk a csúnya "k" betűs szóról is.

Szólj hozzá!

Címkék: internet 2.0 márka szájreklám hirdető

2009.06.18.
21:20

Írta: mediainfo

Már az upfront sem a régi

A válság sokmindent felülír a médiapiarban. Példának okáért a neves "upfront" is tök másképp alakul idén, mint ahogy az elmúlt években megszokhatták az amerikai tévés piacot figyelők. Az upfront az amerikai piacon egy olyan összpiaci dzsembori, ahol összeülnek a tévés hálózatok (broadcast TV networks), a hirdetők, ügynökségek, azért hogy a következő időszakra vonatkozó reklám dealeket megkössék. Ott van a sajtó, a nézettséget (és ezzel a hirdetéseket) hátukon cipelő sorozatok sztárjai, stb stb.

A dolog lényege, hogy az ügyféloldal megtudja, a tévék milyen műsorokkal, ajánlatokkal igyekeznek a nézőket és a hirdetőket megnyerni az ősszel, míg a tévék arra ácsingóznak, hogy a hirdetők nyilatkozzanak: mekkora büdzsét zsíroznak le már hónapokra előre, ide vagy oda. Ahogy az AdAge írja, az elmúlt években tipikusan a tévés költés 80 százaléka talált itt és így helyet magának, ám idén baromi nagy az óvatoskodás, és akár júliusig is elhúzódhat az alkudozás.

Mit jelent mindez? Például azt, hogy csökken a kiszámíthatóság, változik az amerikai tévés piac dinamikája. Korábban is volt példa arra, hogy egy-egy nagy hirdető beintett, és nem kötelezte el magát előre, hanem inkább "last minute" üzemmódban nyomta, ám most eleve olyan 20 százalékos költéscsökkenést várnak, és az is bizonytalanná vált, hogy amit végül elköltenek, az hogyan és mikor csordogál be a kasszába.

Kinek nem jó a bizonytalanság? Elsősorban a nagy tévés hálózatoknak, akik így a korábbiaknál kevésbé tudják, hogy mi is lesz a reklámidejükkel. De nem jókedvükben szórakoznak a hirdetők sem, mivel ha sokáig tökölnek, akkor lemaradhatnak a fontos, többnyire előre fixálandó eseményekről, mint mondjuk a Super Bowl. Tavaly - ha jól emlékszem - a reklámidő 80 százaléka ment el az amerikai focidöntő környezetében már a májusi upfront időszakban. (Igaz, aztán a maradék - már a válság tudatában - bazi lassan csorgott be.)

Jó viszont a vacakolás a kábelhálózatoknak, akik - hasonlóan a legtöbb országban tapasztalható trendhez - profitálnak abból, ha a nagy tévék szenvednek. Ha jól csinálják, akkor ebből a helyzetből is jól jöhetnek ki. Például, ha jobban letolják a gatyájukat (értsd: nagyobb kedvezményeket adnak), rugalmasabbak, stb. Nekik dolgozhat az is, ami a fentebb másodikként belinkelt, MediaPost-os cikkből kiderül, miszerint nő a kis célcsoportokra alkalmazható, pontosabb célozhatóság iránti igény - tévé esetén is.

Persze a broadcast TV-k sem adják olyan könnyen a bőrüket. A Mediaweek egyik - még az idei upfront előtt született - cikke szerint (Mediaweek, 2009. március 9., It's Flex Time) ez az első év, mikor a tévék által kínált digitális csatornák, megoldások, stb. nem csupán "nice to have" dolgok, hanem fontos elemei lehetnek a végül csak-csak megszülető dealeknek. Ez azt is jelenti, hogy a digitális stratégiák szépen beigazodnak a tévés stratégiák mellé, és mostantól - mind média, mind ügyfél oldaról - valóban csomagban értelmezendőek a tartalomgyárak által kínált, több képernyőre optimalizált megoldások. Mármint Amerikában.

Szólj hozzá!

Címkék: amerika televízió hirdető

2009.06.11.
12:46

Írta: mediainfo

Bing: bang?

A cím hülye szóvicc, elismerem. Van jobb is, Seth Godin írt még több mint egy hete a Microsoft új keresőjéről, a Bing-ről. A bejegyzésben azt írja, hogy Bing=But It's Not Google. Háhá:) A vicc mögött meghúzódó kérdés viszont fontos. Seth Godin szerint tök értelmetlen a Microsoft-nak ellőnie 100 millás marketing költségvetést és annál is nagyobb fejlesztési pénzeket arra, hogy a "következő Google" legyen.

Szerinte már megvan a következő Google, ami maga a Google. És ha a Microsoft ki is talál néhány új funkciót, akkor azt a Google seperc alatt maga is le tudja nyúlni, vagy kitalál jobbat. Godin szerint az igazi hiba az, ha ilyen, válsággal tarkított helyzetben bárki a "következő valami" akar lenni ahelyett, hogy eredetit alkosson. Mert ennyi pénzből lehetne azt is.

Nem ért egyet viszont Godin érvelésével John Battelle, aki szerint a Microsoft egyáltalán nem arra törekszik, hogy "túlguglizza" a Guglit, hanem valami egészen másban gondolkodik, új típusú keresési alternatívát ajánlhat. Érdekesek maguk a kommentek is, kiderül ennyiből is, mennyire megoszlanak a vélemények. Engem egyelőre nem visz rá a lélek, hogy guglizás helyett bingeljek, de valószínűleg ebben jelentős szerepet játszik, hogy a Microsoft név említésére megannyi idegölő installálás, hajtépés és kékhalál emléke merül fenn bennem:)

Na, szóval itt a Bing, aztán majd az idő eldönti. Pontosabban: a fogyasztók.

Szólj hozzá!

Címkék: kereső

2009.06.10.
12:52

Írta: mediainfo

Nem mindegy, hogy kinek és hogyan beszélünk 'zöldséget'

Ha azt mondom, hogy green marketing (zöld marketing), akkor az olvasók fele valószínűleg nagy sóhajtás mellett a tenyerébe temeti az arcát, és vinnyogva könyörög, hogy hagyják már békén ezzel a témával, mert ez pont annyira fárasztó és felfújt, mint a CSR, a fenntartható fejlődés, az integrált kommunikáció és egy halom másik, fontos, ám gyakran neccesen használt fogalom és elv a marketingben.

Miközben mindenkinek tele a hócipője a "green washing" jelenséggel, azaz a zöld gondolat totál kamu, kizárólag PR-célú felhasználásával, azért az mégis egy érdekes kérdés, hogy miként hatott/hathat a válság a zöld piacra. Ebben a témában publikált elgondolkodtató bejegyzést Maryanne Conlin, a MediaPost zöld marketinges blogján. Érdemes átolvasni, de ha valaki lusta, alább összefoglalom a lényeget.

A zöld marketing nem halt be a válsággal, de kétségtelen, hogy ilyen nehéz anyagi körülmények között nem épp a bolygó megőrzésére, inkább a háztartás fenntartására koncentrálnak a fogyasztók világszerte. Ez jelentős piacszűkülést okozhat, mivel ez a túlzottan elemelt cél nem motiváló jelenleg még annak a 10-20 százaléknak sem, akik normálmenetben - akár pénzt nem kímélve - áldoznak a "megmentettem a bolygót" napi kis jóérzéséért.

Amire Conlin felhívja a figyelmet, az elsősorban az, hogy ettől a piacszűküléstől még egy marketingesnek sem kell feltétlenül belesírnia a kispárnájába, mivel a zöld piac valójában sokkal tágabb, mint a bolygó sorsáért - egyébként helyesen - aggódók köre. Van két olyan csoport, akiket most is meg lehet nyerni a zöld termékeknek és szolgáltatásoknak.

Ezek egyikét a természetességre nyitottak jelentik, akik ha nem is elsősorban a bolygóban gondolkodnak, de a testükért egyre többet tesznek meg. Tele a hócipőjük a vegyszerekkel, és a "természetes" meg az "organikus" fontos hívószavak számukra, amelyek adott esetben felülírják a pénzzel kapcsolatos aggódást is. Az egészségmegőrzés kézzel foghatóbb gondolat, mint az egész Földé, tehát hiba kihagyni őket a számításból.

(Lehet ebben valami, a Viasat-on futó amerikai orvosos show-ban múltkor hosszú percekig boncolgatták, hogy akkor most mi is a bio, a természetes és az organikus között a különbség, és ki mire esküszik. Szóval a téma forog már egy ideje, válság ide vagy oda.)

A másik ígéretes piacot furcsa mód a "konvencionálisak" jelentik, azaz azok a fogyasztók, akik baromi unalmas módon, de továbbra is elsősorban az ár alapján döntenek. Igen sokan vannak most a válság miatt, ezt nem kell magyarázni. A zöld gondolat önmagában őket kevésbé foglalkoztatja, vagy mert nincs rá igényük, vagy mert nem tehetik meg, hogy ilyen szintig cizellálják a választásaikat. Viszont a zöld termékek/szolgáltatások adott esetben olcsóbbak lehetnek, mint "standard társaik. Na, ha erre sikerül ráirányítani a figyelmüket, akkor ők is megnyerhetőek, mint a szél.

Szólj hozzá!

Címkék: zöld márka hirdető

2009.06.03.
11:09

Írta: mediainfo

5 év múlva is lesz 19.30-as híradó, viszont a válság 2019-ig is eltarthat

Volt a múlt heti Média Hungary-n egy olyan beszélgetés, vagy inkább prezi sorozat, ahol öt médiásnak kellett egymás után elmondania, mit gondol néhány fontos kérdés alakulásáról a médiapiacon, az elkövetkező öt évben. A kérdések, vagy inkább felvetések a következő területeket érintették (a programfüzet alapján):

1. Képernyőkultúra - mindenütt minden képernyőn? Mi lesz a képernyőn kívüliekkel? (közterület, print, rádió, stb.)

2. Perszonalizáció - a márka közösségszervező ereje

3. Lineáris és nonlineáris tartalom - mi lesz veled 19.30-as híradó? És a sztárokkal?

4. Tradícionális médiahasználat - mi marad belőle? Otthon, útközben, pihenésnél és a háttérben?

5. Hogyan szólhatunk mindenkihez egyszerre? - Mi lesz a központi üzenetekkel (katasztrófa, választási információ, stb.)?

+1 téma: zöldkommunikáció

Nagyrészt lekörmöltük a válaszok lényegét, időnként akadtak érdekesebb gondolatok is:

 

BALÁZS CSABA, econet:

1. Nem az a kérdés, hogy mi lesz a képernyőn kívüliekkel, hanem, hogy mi lesz a képernyővel magával. A felület és a tartalom egyformán fontos lesz, a kérdés az, hogy ki és hogyan fizet a felületek illetve a tartalmak tulajdonosainak. Az üzleti modellek és a szabályozás még messze a valóság mögött kullognak.

2. Nem is annyira az a lényeg, hogy a márkák hogyan szerveznek közösséget, hanem hogy a közösségszervezők hogyan válnak márkává. A többi márkának meg az a dolga, hogy "felfeküdjön" erre a hype-ra.

3. Az egyéni választás átveszi a szerepet, az on-demand mindent felülír. Ezesetben az a kérdés, hogy ki hogyan fizet érte. A lineáris tartalmak adta kényelem és támasz azonban 5 éven belül biztos megmarad.

4. A tradícionális médiahasználatot illetően ezen az időtávon nem várható radikális változás. A régi médiumok késve ébredtek, de van még esélyük.

5. Nincs olyan, hogy zöld kommunikáció. Vagy van felelősségvállalás, vagy nincs.

 

DIRK GERKENS, RTL Klub:

1-5.: TV, TV, TV!!! Egyébként meg TV. Tévés vezetőként ez logikus álláspont is. Még annyit mondott, hogy a tévé profitálni fog az internetből. A DVD lassan meghal. Jelenleg a videótartalmak 99%-át a tévéképernyőn át visszük be, de ez változni fog. Ez nem is baj, mert ugye a TV élt, él és élni fog:) A földi sugárzás jelentősége csökken, a kábelé, műholdé nő. A rádió és a sajtó is leszálló ágba kerül, miközben a net mellett a gaming is előre tör. Utóbbi kettőnél az üzleti modell még a kérdés, ahogy a tévék számára is abban a stratégiában, hogyan pakolják ki minél több platformra, monetizálható módon a tartalmaikat.

 

MACHER SZABOLCS, Mattai:

1-5.: Mindenből multimédia lesz, az eszközök is multimédia eszközök lesznek. A fogyasztásnak megmarad az aktív és a passzív formája is, céltól, szándéktól, helyzettől függően. A fejlődést az emberi alkalmazkodóképesség ugyanúgy meghatározza, mint a gazdasági helyzet, a marketing és a technológia relevanciája. A központi kommunikáció megmarad a katasztrófa alerteknek. A márkák közösségszervező ereje szép meg jó, de nem ez a lényeg. A logika fordított: az a márka tud közösséget szervezni, aki eleve jó. A márka dolga inkább, hogy elhitesse az egyszeri fogyasztóval, hogy őt segíti, neki jó, érte van - azaz személyes élményt képes adni. A zöld kommunikáció sokféleképpen értelmezhető, ő a napi szintű részét fogta meg: szép és fontos a takarékosság, a racionalitás, mely ilyenek.

 

NÉMETH BÉLA, Initiative:

1-5.: 2013-ra elérjük 1997/98 számait, ami a gazdaságot illeti, szóval euró majd 2015/16-ban jöhet. A médiaköltés 2013-ra a 2008-as szintre tornázza vissza magát. A tévé digitális átállása kütyüstől, üzleti modellestől, mindenestől 2015-re valósulhat meg, míg a rádiónál a digitális forradalom elmarad. A digitális mizéria jóideig még inkább technikai kérdés, mint a hirdetési piacot befolyásoló tényező. Feltör a tematikus és a helyi média. A büdzsék jelenlegi 80-20% kommunikáció-kreatív aránya 60-40-re módosul. A tévéképernyő nem hal meg, de a klasszikus tévézés átalakul. A médiatulajdonosoknak komplex szinergiákra kell törekedniük (tartalom szétdobálása különböző platformokra). 2013-ra rendeződnek a szerzői jogi kérdések, ezzel párhuzamosan jelentősen csökken az ingyenes tartalmak aránya. A tömegmédia, a lineáris tartalom megmarad, mert a népnek fix pontra márpedig szüksége van! A megrögzött szokások ugyanis lassan változnak (ez kedvez pl. a tévéknél a tematikus napoknak, vagy a nagy nézettségű tartalmak felértékelődésének). Viszont a lusta és kényelmes médiatulajdonosok már öt éven belül szívnak.

 

SZABÓ GYÖRGY, Sanoma:

1-5.: Nincs linearitás. Nincs egységes fogyasztó. És ne induljunk ki magunkból és a közvetlen környezetünkből. Mert ma is élnek évszázadokkal ezelőtt kitalált eszközök, médiumok. Úgy gondolja, a mai médiumok közül mind megmaradhat a közeljövőben is, valamilyen formában és és mértékben. A válság 2019-ig kihúzódik, bár az első fázisa 2011-ben lezárul. Valamiféle fellendülés akár már 2009 őszén várható. Amikor vizionálunk, nem árt azt is belevenni a számításokba, hogy a médiafogyasztásnak vannak életciklus specifikus sajátosságai is, tehát nem biztos, hogy a fiatalok 50 évesen is az MSN előtt multitaskolnak, miközben e-maileznek, tévéznek, és még ki tudja. A közösségépítéssel kapcsolatban óvatos: nem biztos, hogy üzleti modell építhető rá.

 

VASZILY MIKLÓS, CEMP:

1. Öt éven belül komoly strukturális váltás várható, aminek a válság még kedvez is, és ezzel a net igen jól jár (naná!). Így 2013-ra az internet a második legnagyobb médium lehet itthon. Ami a képernyőket illeti: az aktuális trendek folytatódnak, erősödik a vizualizáció, bár a képernyőn kívüliség is megmarad.

2. A tartalomfogyasztás módját, helyét és minden paraméterét a felhasználó határozza meg. A perszonalizációban, pontosabban mértékében a szabályozási háttér fontos kérdés.

3. A kommunikációs zajban az erős márkák orientálnak.

4. A lineáris tartalomfogyasztás nem tűnik el, de visszaszorul. A lineáris tartalomhoz a fogyasztók demográfiai, szociológiai és egyéb, hasonló okok miatt ragaszkodnak.

5. Mindenkihez egyszerre nem nagyon akarnak majd a hirdetők szólni, megmarad ez a katasztrófa, választási és egyéb üzenetek számára.

+1. A zöld kommunikáció nem olyan specifikus dolog, hogy erről külön kéne szólni a médiás témák kapcsán.

Továbbá meg szeretnénk osztani az olvasókkal Dirk Gerkens egyik aranyköpését: "Watch TV and save the trees". A sajtóról nyilatkozott ilyen formán.

Szólj hozzá!

Címkék: média internet videó konferencia kütyü zöld 2.0 válság szabályozás privátszféra televízió márka médiahasználat digitalizáció hirdető

2009.06.02.
14:50

Írta: mediainfo

Fókusz nélkül nem sokra megy a Yahoo

Nemrégiben a Yahoo blogjának olvasói kérdezhettek Carol Bartz-tól, a netes óriás Jerry Yang helyére érkezett vezérigazgatójától. Bartz többnyire jól oda szokott mondani, és - ha lehet ilyet hölgyre mondani - egészen tökösen fogalmaz. Persze most szépen ügyesen megszűrték a kérdéseket, és nagy sziporkák sem voltak, de azért néhány érdekesség kiderült azzal kapcsolatban, hogy miként látja a Yahoo immár kicsit hosszúra nyúlt bénázását/útkeresését. Alább néhány kérdés és a válasz, szabad ferdítésben. Akit érdekel az egész, az kattanjon ide.

Q: Min lepődött meg a legjobban a céggel kapcsolatban, és mi a leginkább csalódáskeltő vele kapcsolatban?

A: A legmeglepőbbnek azt találom, hogy a Yahoo milyen jól összeköti az embereket az őket körülvevő világgal. Nem gondoltam volna, hogy a világ netezőinek fele látogatja havonta az oldalainkat, és hogy az amerikai felhasználók minden más oldalnál több időt töltenek nálunk. A legrosszabb, hogy mindezek ellenére nem koncentrálunk arra, amiben igazán jók vagyunk. A cég könnyen letér a megfelelő útról, a kérdés lényege a fókusz megtartása.

Q: Mi a Yahoo márka fő erőssége, a fő kompetenciája? Példaként: Google=keresés, eBay=aukció, Facebook=kapcsolattartás a barátokkal, Amazon=ügyfélszolgálat.

A: Ezen mi is sokat gondolkodtunk. A Yahoo sokaknak sokfélét jelent. Viszont úgy látjuk, általánosságban a Yahoo oldalai jelentik azt a helyet, ahová naponta emberek milliói látogatnak el azért, hogy megnézzék, hogy állnak a számukra fontos dolgok. Vonatkozik ez a világra (hírek, sporteredmények, tőzsdeárfolyamok, stb.) és a saját világukra (e-mail, fotómegosztás, levelezési csoportok, stb.) Szerintem abban vagyunk egyedülállóak, ahogy a felhasználók igényei alapján össze tudjuk hozni ezeket a dolgokat. Ez alapján fő erősségünk a relevancia.

Q: Milyen Steve Ballmer-rel tárgyalni?

A: Erről inkább nem nyilatkoznék. Kérdezze meg az aQuantive-os srácokat a témáról.

Q: Rosszabbra fordul még a gazdasági válság, és sokáig fog még tartani?

A: Nem hiszem, hogy rosszabbodna, de nem is fog most javulni.

Persze a további válaszokban volt némi mellébeszélés, hogy mennyire életképes a Yahoo és mennyire rángatja meg a válság. De azért az egy fontos gondolat, hogy lehet bármilyen jó is a kínálatuk, addig mindenki a nagy mamlasz szerepét osztja rájuk, amíg nem mutatják meg tisztán és világosan, hogy miért is jó ez a Yahoo nevű képződmény. Egyértelműnek tűnik, hogy ez jelentős részben márkázási kérdés. Végül is van egy halom elég jó szolgáltatásuk, csak válogatni kéne, fókuszálni. Hogy a szavakból hogyan lesznek tettek, a fene se tudja. Feltehetőleg a fellendüléskor lehet majd erre igazából válaszolni.

Ja, és akit a "CEO leereszkedik az olvasóhoz" vonal érdekel inkább, az megtudhatta, hogy Bartz szeret a családjával lenni, kertészkedni és golfozni. A Yahoo-n olvassa a híreket, a Yahoo! Mail-lel levelezik és a Yahoo! Finance-on követi az ülzeti történéseket. Egyébként meg a parmezán a sajtok királya, na!

 

UPDATE:

Még ez is ide tartozik témáját tekintve.

 

1 komment

Címkék: média amerika internet márka

2009.05.29.
15:20

Írta: mediainfo

Magyar vagyok. Baromfi

A BTL.hu hírei között találtuk ezt a gyöngyszemet: "Magyar baromfi vagyok - amikor a kakas vall a magyarságáról". Furcsán éreztük magunkat: talán sajátos humor? Áh, sajtóközlemények csorbítatlan közlése nyomán az ritkán fordulhat elő. Aztán a hír alatt találtuk ezt a linket, ni. Jaj, istenem, komolyan gondolták?:) De a szpot megtekintése után kibontakozott a lényeg: miszerint ez egy fricska, vagy parafrázis akar lenni, a Soproni gigamagyar szpotja nyomán. Így az "I'm a proud Canadian" ötlete ismét új ruhácskában, tovább szivárog a magyar közegben, ezúttal baromfira hangolva. Hogy vicces-e vagy kínos, mindenki döntse el maga.

Egyébként érdemes a baromfis oldalon rámenni a közleményre, azért ez egy esettanulmány... Persze, a kampányról beszélnek, én is bevágtam ide a szpotot, meg biztos egy csomóan küldözgetik egymásnak. Gondolom, ez a lényeg. Csak nem biztos, hogy jó az a végkövetkeztetés, hogy a magyar baromfi: hülye (de legalábbis: sz*r a humora). Közben a tévében a Soproni Szőke Ciklon reklámja ment az előbb, a tikkadt szöcskenyájakkal. Úgyhogy várjuk a Terméktanácstól és ügynökségétől a szomjas baromfiakról szóló folytatást!

16 komment

Címkék: vírusmarketing reklám márka szájreklám hirdető

2009.05.28.
11:44

Írta: mediainfo

SMS-ező gyereknek anyja sem érti a szavát

Vicces site-ot indított az LG az angol nyelvterületen élők számára. Az oldalon a szülők dekódolni tudják, hogy mégis mit jelent a sok, értelmetlennek vagy legalábbis óhébernek tűnő betűhalmaz a csemetéik szöveges üzeneteiben. Az oldalon oda-vissza lehet fordítani a normál angol és a "tini duma" között, meg tanácsokat is olvashatnak a szülők,sőt, kipróbálhatják, mennyire vannak képben a kölykök nyelvhasználatában.

Az LG azért indította az oldalt, mert azt találták új kutatásukban, hogy a tinik számára még a naplók és az e-mailek esetében mértnél is fontosabb, hogy senki illetéktelen ne olvasson bele az SMS-eikbe. Emögött az áll, hogy kb. harmaduk osztja meg így másokkal azon gondolatait, amit egyébként nem tudna/merne.

Nem véletlen, hogy a válaszadó gyerekek és tinik több mint fele azt mondta, hogy ha egy szülő beleolvas az SMS-eikbe, az gázabb, mintha naplójukat vagy e-mailjeiket csekkolja le. Ezzel együtt harmaduknak nincs illúziója: szerintük az ősök belenéznek az üzeneteikbe. A szomorú valóság az, hogy a szülők majd fele vallja be, hogy nézi a gyerek SMS-eit. Szívás:)

De most aztán vége a titkos moziba járásnak, a kocsi hátsó ülésére megbeszélt esti, kiszökős randiknak, a koncertekre szökdösésnek és a sz*r iskolai osztályzatok eltitkolásának, mert az LG átadta az amcsi szülőknek a KÓD-ot:D

Néhány példa, amin vinnyogva röhögtünk:

P911 = Parent alert (Szülőveszély)

MOS = Mom over shoulder (Anyám a hátam mögött áll)

4NR = Foreigner (Idegen)

PRW = Parents are watching (A szüleim sasolnak)

 

Kíváncsi vagyok, magyarul elérhető-e valahol hasonló gyűjtés vagy szótár. akinek van ilyenről tudomása, az szóljon! Köszi.

1 komment

Címkék: mobil privátszféra tini

2009.05.26.
23:36

Írta: mediainfo

TV2: Karinthyval szólva

Kovács Krisztián, a TV2 kereskedelmi igazgatója az egyik kedvenc idézetemmel kezdte a Média Hungary-n az előadását (bár lehet, hogy közhelyes dolog az, ha valakinek kedvenc idézete van, de kit érdekel). Na szóval, Karinthy Frigyestől mondta be, hogy: Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást? Hiszen mind a kettő mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit. (Nem rakok idézőjelet, mert nincs nálam kötet, a Guglin meg annyi féle módon idézik ezt a mondatot, hogy csak na.) Na szóval, mire utalt a TV2-s vezető? Hát a tévés piac működésére, miszerint a hirdető nézőt, pontosabban fogyasztót akar, a fogyasztó tartalmat, a média meg...pénzt. A tévés piac változik, ami közhelyesen hangzik, de Kovács szerint tényleg elindult a folyamat, nem csak beszélünk már róla.

Muszáj mozdulni, mert a válság nélkül is piszok gyorsan változott a környezet. Ezt tovább súlyosbította a kialakult krízis, ami ahhoz vezetett, hogy a hirdetőknek mind kevesebb pénzük van a reklámzajból való kitűnésre, ami sok lóvéból is nehéz, nemhogy vágott büdzséből. Eközben a nézők rendületlenül kapcsolgatnak, váltogatnak a csatornák között, és választásuk szabadságát csak növeli a technológia fejlődése. A verseny élesedése meg nem csak a hirdetőket, hanem persze a tévéket is érinti. Ők azzal szembesülnek, hogy a nézettség mellett a reklámpiac is csökken (a nézettség csökkenése a nagy országosokra igaz, tematikusok törnek fel, mint a talajvíz).

Mi erre a válasz? A hirdetők a korábbiaknál többet molyolnak a hatékonysági kérdéseken, ezerrel promóznak (rövidtávon most ez köll), miközben kitapossák a médiából a lehető legjobb kedvezményeket a sztenderd kűrökre, közben azért keresik az egyedi megoldásokat. Nem könnyű nekik fogyasztókat találni, mert egyfelől az emberek bukszája üres, másfelől meg szerencsétlen néző ki se látszik a reklámzajból és az információáradatból. Ott sasol a kupac alatt, a hirdető meg áshat le utána.

No de mit csinálhat ilyenkor a tévé? (Ha már tévés előadás volt)

-a saját internetes felületek megerősítése, kiegészítő médiumként alkalmazása

-a szpotokat érintő innovációk, ami az elkapcsolási arányt csökkenti és a visszaidézést növeli (pl. single spot, műsor előtti visszaszámláló, osztott képernyő)

-élményt teremtő tartalmak kialakítása (pl. látványos, izgalmas stb. szponzorfinanszírozott műsorok, aminek a hirdető meg a médium tuti örül, jó esetben a néző is)

-integrált értékesítés (nem csak a tévéképernyőt adják el a hirdetőnek, hanem összetett megoldásokban gondolkodnak, pl. a T-Home-Megasztár 4. kapcsolat)

Persze még mindig kilóra veszik a tervezők a szpotokat, de Kovács Krisztián mellett Vidus Gabriella, az RTL Klub kereskedelmi igazgatója is arról számolt be, hogy nő az igény és az érdeklődés az újszerű megoldások iránt. Szóval, igény vóna rá, csak egy-egy ilyen megoldást nagyon melós végig nyomni, és nem is olcsó. Viszont hatékony tud lenni. Végül is a konferencián elhangzottakból az derült ki, hogy az emberek többsége szerint a tévé bizakodhat, még ha most csökken is. Ezekkel az innovatív cuccokkal meg egész jól hasíthatnak még jópár évig a magyar piacon.

Szólj hozzá!

Címkék: válság televízió hirdető

2009.05.26.
18:09

Írta: mediainfo

Nem a média csóválja

Tűző nap, UV-sugárzás, meggyes rétes, ingyen kávé és brandingelt energiaital mellett elkezdődött a médiások legnagyobb hazai konferenciája, a Média Hungary. Miközben a Balcsi-part erős kísértést jelentett, azért jól beültem egy sor előadásra. Éppen a "Ki kit csóvál?" című előadásra érkeztem Tihanyba.

Heim Péter prezije azt boncolgatta, hogy mennyiben képes a média a várakozásokat befolyásolni, amelyek aztán a gazdasági folyamatokat befolyásolják. Ezzel összefüggésben okolható-e a média a trutyi mélyüléséért, és tehet-e valamit a mocsár felszárításáért.

A média persze bazira fontosnak érzi magát, ontja magából az "elemzők szerint" típusú cikkeket. Nem csoda, a válság érdekli az embereket, ergo írni köll róla, na! A gazdasági-közéleti lapoknak még jól is jön a dolog: nő az eladás, és ennek a médiatulaj mellett a hirdetők is nagyon örülnek. Logikus.

Heim szerint azonban kicsit túlértékeljük a média szerepét. Úgy véli, a média felnagyítja a problémákat, de nem oka azoknak. (Huhh, megkönnyebbültünk:P) A médiát nem előrejelző, inkább utólagosan jelző rendszernek tartja. Ezért aztán szerinte amikor minden sajtóhír és elemző összeomlásról/fellendülésről beszél, akkor nem igazán kell hallgatni rájuk.

Ez nem jelenti azt, hogy a médiának nincsen felelőssége, mivel súlyosbíthat/tompíthat a szitun, illetve annak percepcióján. De azért fogadjuk el, nem mi fújjuk a passzát szelet. Persze, végül is mindegy is, amíg van "elemzők szerint" cikk a raktáron, addig minden rendben. Az okosok meg szépen eldöntik a dolgokat a háttérben. Vagy a fene se tudja.

Szólj hozzá!

Címkék: média válság sajtómunkás

2009.05.25.
11:32

Írta: mediainfo

Szexi piackutatók kerestetnek

Minden tiszteletem a piackutatóké, de tényleg! De azért ezen a versenykiíráson dobtam egy hátast: http://www.esomar.org/index.php?page=congress-09-research-idol&utm_source=monthly-update&utm_medium=email&utm_content=non-members&utm_campaign=may09. A lényeg, hogy a világ piackutatóit tömörítő legnagyobb szervezet, az ESOMAR őszi konferenciájához kapcsolódóan hirdetett meg egy versenyt.

Szuggesztív, egyéni előadókat keresnek - persze a szokott kutatási témákban. A cél tehát, hogy minél szenvedélyesebben, excentrikusabban, stb. tegyék "szexivé" a témákat az előadók. Már elképzeltem, ahogy csillogó szemmel, rebbenő pillákkal, fel-le hullámzó mellkassal beszélnek komoly emberek konfidencia intervallumról, varianciáról, változókról...

A verseny, kérem, komoly: több fordulóban kell helyt állni! Augusztus végéig lehet nevezni, aztán szeptemberben lesz két prezentációs forduló, és a győztest az őszi nagy ESOMAR konferencián jelentik be. A versenykiírás hívószava magáért beszél: Research Idol, amit a kereskedelmi tévéken edződőtt magyaroknak úgy fordíthatnánk le, hogy MegaKutató kerestetik, avagy KutatóCsillag születik.

Egyébként az elgondolás jó, amennyiben tényleg fontos célja az ESOMAR-nak, hogy a kutatásokat és a kutatók okos, de kívülállók szemével gyakran "bikkfanyelvű" gondolatmeneteit közelebb hozza az ügyféloldalhoz, s ezzel nagyobb bizalmat, elismertséget szerezzen a szakma számára. Még a versengés sincs távol az ESOMAR kultúrájától, hiszen gyakorlatilag minden nagyobb eseményükön díjazzák a legjobb előadás-absztraktot, na de azok a tartalmukkal hasítanak, nem a színes-szagossal.

Szóval, a cél stimmelne, de bakker, így?! Először a piackutató szakma kultúrájával, a kutatások tartalmi értelmű "lefordításával" kellene kezdeni, aztán már jön a - marketingesek számára is értelmezhető - bullshit képesség is, szinte magától. Ebben a formában ez inkább vicces, mint értelmes. Kíváncsi vagyok, mikor csap le valamelyik nagy tévé a The Next Research Idol valóságshow ötletére...

Szólj hozzá!

Címkék: kutatás konferencia izé hírnév

2009.05.21.
16:56

Írta: mediainfo

A csúnya, "k" betűs szitokszó

Jót röhögtem a MediaPost Social Media Insider múltkori bejegyzésének felültésén. Eszerint a kimondhatatlan "f-word" mintájára van egy olyan "c-word" (avagy magyarítva "k betűs szó"), amit tilos kimondani, ha az ember közösségi médiáról beszél. Na mi az? Nem, nem a ku**a, hanem a KAMPÁNY:)

Na szóval, megértük, hogy szitokszó lett a kampány. Hogy miért? Mert a közösségi médiában hívők azt hangsúlyozzák, hogy az nem taktikai, rövidtávú, mondhatni kampányjellegű célok elérésére alkalmas, hanem hosszútávú márkaépítésre, a fogyasztó-márkakapcsolat felépítésére, javítására, fejlesztésére szolgál. Nem egy címsortól lesz sikeres, hanem a hitelességtől, stb. Így aztán jobb szeretnek k****** helyett programról, kezdeményezésről, párbeszédről beszélni.

David Berkowitz több példát is hoz, és arra is kitér, hogy vannak olyan közösségi felületek, akik jóval komolyabban veszik a fent leírt, preferált szerepet, míg mások - pl. a MySpace - finomabban fogalmaznak a k betűs szitokszó kapcsán. Ha itthon megnézzük az iWiW-et, akkor azt látjuk, hogy egyelőre csak kilóra mérhető, bazi nagy és bazi sok bannerrel futó k****nyok futnak rajta. Oka lehet ennek a T-ulajdonos óvatossága, meg az is, hogy egyszerűbb is ez, mint valami fineszeset és hosszútávút kitalálni.

Egyébként a bejegyzés George Carlin, tavaly elhunyt stand-up komikusnak egy híres jelenetére való utalással kezdődik. Carlin az FCC azon hétszavas listáját figurázta ki, amit nem lehet a tévében kimondani. Ezek egyébként: shit, piss, fuck, cunt, cocksucker, motherfucker, tits.

Itt meg a jelenete 1978-ból:

 

1 komment

Címkék: amerika internet 2.0 márka

2009.05.19.
17:07

Írta: mediainfo

Hogyan lesz a keresőkből vásárló?

Érdekes bejegyzés jelent meg néhány napja a MediaPost Search Insider blogján. Kissé radikális, talán leegyszerűsítő is, de mégis érdekes a gondolatmenet (no, meg érdekes vele vitatkozni is, a kommentelők meg is teszik, a hozzászólásokat is érdemes átfutni). Steve Baldwin abból az állításból indul ki, hogy a kereső marketing olyan, mint a "beszteroidozott direkt marketing". Végül is lehet ebben valami.

Aztán folytatja a direkt marketinggel való összevetést, felsorolva azt, hogy különböző értékű DM listák vannak; minél olcsóbb valamely lista, annál kisebb a konverzió esélye. Ha veszünk egy olcsó, pusztán alapadatokat tartalmazó listát, akkor ott csak nagyon általános termékekkel lehet könnyen vásárlót szerezni. Ennél értékesebb, ergo drágább egy olyan lista, amely olyan emberek adatait tartalmazza, akik valamiképp már "felemelték a kezüket", azaz érdeklődésüket jelezték (pl. katalógust rendeltek). Náluk is értékesebb és ezért drágább az a lista, amely olyan fogyasztók adatait tartalmazza, akik vásároltak online valamit, tehát már bizonyították, hogy komolyan gondolják a dolgokat.

Ezzel összefüggésben azt mondja, hogy ha egy keresgélő, tehát valamelyest motivált emberke kattint a kulcsszó alapú hirdetésre, akkor ő kb. annyit tesz, hogy "felemeli a kezét"/"jelentkezik", hogy érdekli a dolog. Ez a fenti gondolatmenet alapján "közepesen értékes" magatartás, mivel ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a kattintásból vásárlás is lesz. Ergo, a kattintások közül sok felesleges, amit mégis kifizet a hirdető.

Baldwin ezzel összefüggésben azt kérdezi: miért nem lehet a kulcsszavas küzdés, alkudozás helyett inkább arra a szűkebb, de értékesebb rétegre optimalizáltan hirdetni, aki már vásárolt a neten a hirdető szempontjából érdekes terméket/szolgáltatást. Az adatok szerinte meglennének ehhez, miután a keresőmotorok sokat tudnak a fogyasztókról, pl. azt is, hogy végeztek-e a múltban már online tranzakciókat, azaz mennyire potenciális vásárlók.

Stb, stb. Kicsit radikális gondolatmenet, bele is kötnek a kommentelők pl. abba, hogy na jól van, de azokat is számításba kéne venni, akik átkattintanak, ám online nem vásárolnak, de aztán betérnek a rendes offline bótba, és ott befejezik a keresőn elindított folyamatot. Szóval vannak kérdéses pontok, de azért megér egy kis mélázást, fentebb a link az eredetire.

Szólj hozzá!

Címkék: kereső direktben hirdető

2009.05.18.
16:31

Írta: mediainfo

ORTT-góltotó

A múlt héten szavaztattuk meg a Mediainfo.hu-n a drága olvasókat, miként vélekednek az ORTT tévés koncesszió ügyben várható döntési hajlandóságáról/képességéről. A múlt heti ORTT-ülés kezdetéig befutott szavazatok összeszámolása után (óvás nem érkezett) azt találtuk, hogy a válaszadók 26 százaléka szavazott "igen"-nel és 45 százaléka "nem"-mel arra a kérdésre, hogy vajh' csökkenteni fogja-e május 12-i ülésén az ORTT az RTL Klub és a TV2 által fizetendő koncessziós díjat.

Gyors fejszámolás után kiderülhet, hogy volt 29 százaléknyi rutinos versenyző, aki arra voksolt, hogy "A május 12-i ülésen sem születik döntés". Nem is született. Még az eheti, aztán még a jövő heti ülésen lehet tépni a közszolgálati és a kereskedelmi adók idegeit ezügyben. Ha akkor sem születik döntés, akkor nagy eséllyel a két kertévé perkálhatja az eredeti összeget. A múlt hét gyöngyszeme megfogalmazásilag a "taktikai határozatképtelenség" volt. Nyilván van olyan is, hogy "taktikai impotencia".

Már csak néhányat kell aludni, és kiderül, hogy mi lesz. Addig is, a szappanopera legutóbbi néhány momentuma:

Már megint nem döntöttek: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14161

Az RTL szerint piacellenes a mostani szabályozás: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14141

MTV-Duna TV egyesített ejnye-bejnye: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14131

Se tévés, se rádió ügyben nem döntöttek: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14099

MTV ejnye-bejnye: http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14091

3 komment

Címkék: izé szabályozás televízió közeg

2009.05.18.
15:02

Írta: mediainfo

Kellenek-e digitális főmuftik?

A címek, rangok és mindenféle, új és hangzatos "menidzsment pozisön"-ök burjánzása normál állapot a médiában (is). Persze az új pozíciók tömeges születésének, aztán meg megszűnésének a hátterében többynire azért valós fejlődési tendenciák és igények állnak.

A CNN Money.com cikke például azzal foglalkozik, hogy mi lesz az interaktív/digitális területért felelős alelnökök/stratégiai igazgatók sorsa a jövőben. Az elmúlt években minden médiavállalat sorra nevezte ki az ilyeneket, mivel az internetes terület új volt, és meg kellett mutatni, hogy "erre is van emberünk", no meg, a lehetőségek és kihívások tényleg megkövetelték, hogy a területnek saját felelőse legyen.

Az érdekesség az, hogy - miközben nálunk még természetszerűleg a kinevezős időszak zajlik, addig - a fejlett piacokon, főképp az Egyesült Államokban sorra szüntetik meg a nagy médiacégek a Chief Interactive Officer és hasonló posztokat. Mi lehet emögött? A cikk szerint ennek két oka van: 1. a régi média és annak vezetői is megtanultak bánni a nettel, és ennek megfelelően nem kell már az interaktív stratégiára új ember, 2. a digitális stratégia annyira átjárja a cég egészét, hogy a kapcsolódó döntések a teljes menedzsment szintjén történnek, nem elkülönülten.

Az NBC például CIO-ja távozása után nem nevezett ki újat, az MTV meg a teljes menedzsment szintjén foglalkozik a digitális kérdéssel. A Murdoch féle News Corp. némileg más stratégiát követ: ők éppen, hogy magasabb polcra ültették Jonathan Miller-t. A dolog látszólag részletkérdést, de jól mutatja, hogy mennyiben beszélhetünk még régi vs. új médiáról, s mennyiben tagozódik az interaktív terület bele a "normál" médiás üzletmenetbe az évek során.

Szólj hozzá!

Címkék: média amerika internet

2009.04.22.
17:05

Írta: petal

Keressük Magyarország legtöbbet ismételt filmjét

Nagy kedvenceim az ismétlések. Újra és újra rá tudok csodálkozni, hogy az ötödik vagy ki tudja hányadik ismétlés után még mindig vannak olyanok, akik nem látták például valamennyi Piedone-filmet. Az RTL Klub és a TV2 legalábbis vélhetően ebben bízik, amikor nem engedve felednünk őket, minden évben műsorára tűz bizonyos filmeket.

(Plusz poén, bár nem az unalomig ismételt kategória, hogy az RTL Klub - talán azt tesztelve, tényleg figyelnek-e a nézők - a tavalyi év után idén napra pontosan ugyanakkor, a húsvét utáni vasárnap este adta le A szállító-t.)

A megszokott vendégként vissza-visszaköszönő filmek listája minden bizonnyal hosszú, így arra gondoltunk, olvasóink segítségét kérve keressük a legtöbbet ismételt filmeket. A listát az alábbi filmekkel nyitjuk:

  • Bud Spencer / Terence Hill összes
  • Reszkessetek, betörők! sorozat

1 komment

Címkék: privátszféra televízió hűség médiahasználat

2009.04.01.
13:20

Írta: mediainfo

Csak a saját véleményére kíváncsi? Itt az ideológia alapú kereső

Vicces újítással állt elő a Yahoo okoska részlege: az Ideological Search olyan keresési szűrő, amely aszerint dobja ki a találatokat, hogy valaki republikánus vagy demokrata szemmel keres. Szóval gyökeresen mást kapunk az "Obama" vagy a "Bush" keresőszóra, ha egyik vagy másik szimpátiát jelöljük be.

A Yahoo! ideológia alapú keresője mögött meghúzódó alapgondolata az, hogy kutatóik szerint a népeknek nagyon nem tetszik, hogyha rákeresnek egy-egy "kétesélyes" témára, szóra, névre, akkor sok olyan blog, cikk és egyéb tartalom bukkan fel, ami - bár az adott témát taglalja, de - homlokegyenest ellentétes azzal, amit ők gondolnak.

A Yahoo! azt mondja, ha az ember megválaszthatja, hogy mondjuk a Fox vagy a HuffingtonPost oldalára mászik fel információkért, akkor miért ne tehetné ugyanezt a keresések során. Más keresőmotorok eddig nem tették lehetővé ezt a fajta személyreszabást, úgyhogy a Yahoo! most nagyon örül magának. Nem csoda, mert elég sok kutatás áll emögött az elsőre vicces szűrő mögött, amiről a fenti linkek lehet olvasni is.

Hát, nem lebecsülve a kutatók munkáját... no de ez is egy kis pofon a teljes körű tájékozódás igényének, a vitakultúrának és hasonlóknak. Persze, aki továbbra sem akar beszűkülni, az nyomja tovább a keresgélést a normál Yahoo, Google stb. felületeken. Én mondjuk így teszek, mert kíváncsi állatfaj vagyok. Meg bizonyára nem "szűkülnek le" azok a - tételezzük fel, netre tévedő - akciónyugdíjasok sem, akik előszeretettel nézik a pártszimpátiájukkal homlokegyenest ellentétetes értékeket (?) valló tévét, csak azért, hogy legyen mivel vérnyomást emelni, és persze másnap is legyen téma a boltban Terus nénivel:D

Szólj hozzá!

Címkék: kereső kutatás internet izé médiahasználat

süti beállítások módosítása