Pollner linkelte be a Twitter-en ezt az írást. Arról szól, hogy miképpen kellene egy előadónak pl. egy konferencián követnie, hogy mit írnak a produkciója kapcsán a közönség soraiban ülők/a prezit a távolból követők. És akkor mintegy rutinszerűen reagálhatna a felmerülő kérdésekre, ellenérzésekre, véleményekre - még a prezentáció alatt. A szerző úgy képzeli, hogy áll emberünk egyik kezében a prezit léptető kütyüvel és/vagy a macskákat őrületbe kergető prezi lézerrel, másik kezében meg a telójával, amire ömlenek és ömlenek a tweetek, facebook postok és egyebek. De szép is volna. Csak most elképzeltem egy átlag magyar konferenciát, és a következők ugrottak be:

1. a legritkább esetben szólal meg a közönség (nemhogy lázadozna, mint a cikkben említett egyik példában), szóval nem lesz mire reagálni

2. ha a közönség véleményt nyilvánít, inkább az előadó gatyájáról, mint az érdemi kérdésekről - persze minden előadó olyan közönséget "termel ki", amilyet érdemel

3. ha van valódi szakmai mondandó, az már azért itthon is el tud indulni a neten (főképp, ha online érintettségű témáról van szó), de azért annyira nem pörög még a nép, hogy rögtön-azonnal kirobbanjon a párbeszéd, és az előadót térdre, de legalább is építő vitára kényszerítse

4. a magyarországi előadók nagy részének (beleértve a moderátorokat is) első körben - és itt nagy riszpekt a kivételeknek - prezentációs, illetve vitakultúrát kellene tanulniuk, és mindezt megelőzően az lenne a minimum, hogy aki meghívást kap egy konferencián, az tisztelje meg az őt felkérőt és a közönséget, hogy felkészül a saját témájából, s nem gondolja úgy, hogy séróból és másnaposan/aznaposan is megoldja a feladatot

Na, ha ezt a 4-es pontot megugorja a többség, akkor már lehet beszélni arról, hogy milyen 2.0-s eszközökkel tehető élőbbé a prezizés.

(Amúgy meg az agyunk nem processzor, tehát előbb-utóbb feladja a technológiai lehetőségek fejlődésének a követését a végtelenbe. Magyarán, nem mindenki alkalmas már arra sem, hogy két monitort kövessen egyszerre, na. Hát még a többi kütyüt. Csak ez az emberi "gyarlóság" mindig elsikkad a technológia hihetetlen fejlődése felett érzett mérhetetlen - és gyakran jogos - csodálat közben.)